Kategóriák: CikkekPC tesztek

Bellwright Korai – Hozzáférés betekintő

A Bellwright egy középkori sandbox survival crafting játék a Donkey Crew fejlesztőjtől, akik a Last Oasis nevű nomád MMO mögött álló stúdió. Egy romos harangtoronyban kezdjük a kalandunkat, mely az egész fiktív országon keresztül visz majd minket, célunk pedig az lesz, tisztára mossuk a nevünk egy herceg meggyilkolásának bűne kapcsán, amit nem mi követtünk el.

A játék történetmesélése elsősorban NPC-kkel való interakciókon keresztül történik. Jelenleg a karaktermodellek limitáltak, ezáltal a városokban elég sok ikreket látni, és a szinkron hangjukat mesterséges intelligencia adja, bár a Donkey Crew ígérete szerint a teljes megjelenésre igazi szinkronszínészek fogják hangjukat adni a karaktereknek.

A Bellwright mögött néhány remek ötlet húzódik meg. NPC-ket toborozhatunk, és általuk automatizálhatunk folyamatokat, valamint munkásként dolgoznak a magunk által alapított faluban, illetve fegyvert ragadnak, hogy megvédjék azt, vagy velünk tartsanak kísérőként. A játék merít a Mount & Blade széria hadseregépítéséből és egy egész szakasznyi jól felszerelt katonát állíthatunk magunk mögé, akiket csatába vezethetünk a saját oldalunkon.

A játék első óráiban nagyrészt egy egyszerű túlélőjáték-élményt biztosít, nem igazán látjuk meg a seregépítés ígéretét. Ezt a lassú indulást főleg a túlzottan korlátozott hátizsákunknak és a nyersanyagok ritkaságának köszönhetjük. Több játékbeli napba is beletelhet, mire akár egy egyszerűbb épülethez szükséges összes nyersanyagot összeszedünk, nem beleszámolva a technológia kutatásához szükséges nyersanyagokat és időt.

A lomhaság, időhúzás és általános időhúzás teljesen áthatja a Bellwrightot: Egy épülethez vagy épp eszközhöz szükségünk van valamire, az NPC városok nagy távolságban megakadályozzák, hogy nyersanyagokat gyűjtsünk körülöttük, ugyanis a város „birtokol” mindent a környező vidéken, ezáltal rá vagyunk kényszerítve, hogy rengeteget gyalogoljunk egy-egy adott nyersanyagért. Egy kutatáshoz hat farönk szükséges, de egyszerre maximum kettő fér el a limitált inventoryban. A tárgyak elkészítése bosszantóan sokáig tart, és minden egyes épület megköveteli, hogy végigsétáljunk a kijelölt területén és több tucat interakcióval apránként építsük fel.

Ennek az az oka, hogy a Bellwright azt szeretné, ha ezeket a feladatokat a toborzott NPC-kre osztanánk ki. Ez bizonyos mértékig működik is, mivel a kutatóállomásba belépve, kiválaszthatunk egy megtanulni kívánt technológiát, és amíg az állomás tárhelyében van elég alapanyag hozzá, addig bármelyik munkásnak beállított falubeli képes elvégezni a kutatást. Fegyvereket és eszközöket készíttethetünk velük, fát apríthatnak nekünk, élelmet gyűjtögethetnek az erdőben, és mé bányászhatnak is.

A harcok hasonló problémákkal küzdenek, ugyanis az ütéseink teljesen súlytalanok, az animációk itt is fájdalmasan lomhák. A harcok azonban triviálissá tehetők a mesterséges intelligencia kihasználásával, egy-egy ellenfelet elkülönítve a társaitól, és 1-2 csatlóssal körbe véve teljesen negálhatjuk a játék nehézségét.

A Donkey Crew jelenleg napi szinten frissíti és javítja a játékot. Határozottan van a játékban és az ötleteiben potenciál, hogy egy remek végterméket faragjanak belőle egyszer. Azonban jelenlegi állapotában az elmúlt idők egyik legkevésbé kellemes korai hozzáférésű túlélőjátékát kaptuk a Bellwrightban.