Batman Föld-1-sorozat – Képregénykritika

Amikor manapság már szinte semmi újat sem tudnak kitalálni a készítők, akkor merülnek fel az olyan ötletek, mint hogy eresszük össze az összes szuperhőst és szupergonoszt, és forgassunk erről egy jó hosszú filmet. Vagy inkább rögtön ötöt, mert az még több bevételt hoz… (Ismerős?)

A másik megközelítés az, hogy vegyünk elő egy régóta ismert karaktert, csupaszítsuk le a csontjáig, és kisebb változtatásokkal ugyan, de húzzunk fel rá egy többé-kevésbé ismerős, ám kicsit mégis módosított imidzset. Ilyen volt a mozikban a Joker-film, vagy a cikk tárgyául választott Batman Föld-1-sorozat. Utóbbi ugyan nem éppen túl friss tartalom, viszont magyarul csak nemrégiben jelent meg, és éppen ezért vetettünk arra egy pillantást, hogy milyen is az itthon a Kingpin által kiadott sorozat.

Abba most ne menjünk bele, hogy a történet kisebb-nagyobb változtatásai mennyire állják meg a helyüket egy vérbeli rajongónál, hiszen ez egy eléggé szubjektív kérdés. Ha azt vesszük alapul, hogy mennyire teljesíti azt a célt, hogy egy esendő, emberi és mégis erkölcsös Batmant lássunk, akkor viszont tökéletesen jó szolgálatot tesz, bár a gonoszok megválasztása és ábrázolása hagy némi kívánnivalót maga után.

Vizuális téren azonban egy rossz szavunk sem lehet, ugyanis a kiadvány nem csupán hozza az árának megfelelő minőséget papírválasztás, nyomdai munka és a színek terén, de a rajzolók is remek munkát végeztek (egy-két arcábrázolást és -kifejezést leszámítva). Az élénk színekkel és a sötét tónusokkal is jól bántak, ráadásul vizuálisan élvezet előrehaladni a történetben, hiszen csak úgy falná a szemünk a jeleneteket egymás után, miközben ritkán ugyan, de egy-egy képkockánál érdemes elidőzni akár, a részleteket is átböngészni.

A szöveget illetően azonban nemcsak a fordító nem volt a helyzet magaslatán, de az eredeti narratíva megalkotói sem. A vizualitás által diktált ütemet számtalanszor megtöri egy-egy oda nem illő kifejezés vagy ügyetlen fordítás, ám szerencsére ennek hatása általában csak rövid ideig tart, és utána újra jobban bele tudunk merülni az események folyásába. Összességében azonban ezen a téren elég hullámzó a minőség, amin nem sokat javít az a tény, hogy a történet ezen verziójában Alfred és Bruce tegezi egymást, és nem, hogy egy „úrfi” nem hangzik el, de mindvégig sokkal „haverkodósabb” stílusban kommunikálnak egymással és oltogatják egymást, ez pedig gyakorlatilag kocsmacimbivé alacsonyítja az inas szerepét betöltő mentort.

Szerintem ezen a téren az utóbbi időkben az alternatív Batman-történetek közül a legtöbb kiemelkedő pillanatot a Gotham című sorozat mutatta fel (bár ennek is volt rengeteg hullámvölgye), főként Jeremiah és Nygma karakterét illetően.