West of Loathing – Játékteszt

A játék a Kingdom of Loathing univerzumában játszódik. Open-world RPG és a point and click játékok keresztezése jellemzi a játékmenetet. Három class közül választhatunk: Snake Oiler, Beanslinger, Cow Puncher. Karakter generálás után máris szabadon mozoghatunk a kézzel rajzolt pályákon, történetünk úgy alakul, ahogyan azt a kérdés-felelet szekciókban kiválasztjuk magunknak.

Kezdetben a játék pakolja a stat pontjainkat, de a „tutorial” szekció után választhatjuk, hogy buildünket saját magunk építjük ki. Az utunkon az inventorynk, egy térkép, húsok (ami fizetőeszközként is szolgál) lesz a társunk. A statpontjaink a harcok során elhasználható AP-nkre és a támadások erejére lesz hatással. A harcrendszer körökre osztott és akció pontokon alapul (hasonló az XCOM rendszeréhez). Nagyrészt úgy vettem észre, hogy az AI általában kiszemel egy karaktert, és minden erejét arra öszpontosítja, és nem igazán vált taktikát a játék során.

A dialógusok elég szerteágazóan vannak megírva, kizárt, hogy valaha számíthatnál egy-egy poénosabb jelenet csattanójára. A játék szinte teljes egészében a humorra és a szóviccekre van kihegyezve, ami jó angoltudás és elég toleráns humorérzék nélkül gyorsan vontatottá válik. A beszélgetések és egyéb cselekmények során is szert tehetünk különböző nagyon hasznos perkekre, amik egyedibbé teszik a karakterünket és számtalan bónusztól eshetünk el. Fejlődési rendszer XP-ből működik, a pontokat az el nem költött tapasztalati pontokból válthatjuk statokra.

Felfedezéseink során rengeteg könyvet találhatunk, amiből további „hasznos” képességekre tehetünk szert. Ilyen például a Stupid Walking lehetősége, ami nevéből adódóan idióta járással látja el hősünket. A gyerekrajzokra emlékeztető pálcikaemberes megoldás meglepően jól animált figurákkal párosul. Az előbb említett járásban is ez tükröződik. A kalandunk elején magunk mellé hívhatunk egy „pardner”-t, aki „nagyon hasznos” tagja lesz csapatunknak.