Az Útvesztő – Halálkúra Filmkritika

A 2014-es útvesztő kellemes felüdülés volt a tinifilmek labirintusában. Sok jó és kevésbé jó próbálkozás mellett a Teen Wolfból is ismert Dylan O’Brien főszereplésével készült film remekül keverte a misztikus akciófilmek, rejtélyek és tinifilmek receptjének elemeit. Majd jött a második rész, mely már kissé átlagosabbra sikerült és messze nem hozta azt a szintet, amit az első mutatott fel. Aztán érkezett volna a harmadik rész, ami Dylan sajnálatos balesete miatt majd egy évet csúszott. Azonban úgy érzem, megérte rá várni.

A történet pár hónappal később veszi fel a fonalat. Thomas, Serpenyő és Newt Minho nyomába erednek, hogy kimenekítség a Veszett karmai közül. A mentő akció azonban balul sül el és végül nincs más választásuk, mint az utolsó, egy mindennek ellenálló fallal körülvett városba menni barátjuk után.

Általában, a hasonló kaliberű filmeknél a legkritikusabb pont, hogy össze tudnak-e hozni a készítők olyan karaktereket, akiket megszeretünk és ezeket a karaktereket olyan színészekre tudják-e bízni, akik belopják magukat a nézők szívébe. Szerencsére ez az Útvesztőnél nem volt különösebb probléma, Dylan-t pedig nem lehet nem szeretni. A Newt-ot alakító Thomas Brodie-Sangster is egész szerethető figura lett és Aidan Gillen is hossza a kötelezőt, amit a Trónok harca után tőle elvárunk.

A Halálkúra majd két és fél órás játékideje egy percre sem engedi el a figyelmünket. Wes Ball a mindenből többet és jobbat elvet követhette, ami többé kevésbé be is jött neki. A harmadik felvonás folyamatos akcióorgiával kápráztat el minket és a feszültség is alig-alig lankad, néhány érzelgős jelenettől eltekintve. Ráadásul egy kis humort is sikerült csempészni a mostani kalandba, valamint egy csipetnyi drámával is szembe kell néznünk a vége felé.

Azonban nem mehetünk el a tény mellett, hogy a harmadik rész már jónéhány logikai bakival szenved és néhány karakter döntése is erősen megkérdőjelezhető (épelméjűség és logika tekintetében is.) Lesz akit zavarni fog az is, hogy a film többször is eljátsza hőseink halálát, csak hogy az utolsó másodpercben megmenekítsen mindenkit. Az viszont külön öröm volt, hogy még így se törekedtek a teljes körű happy endre.

Külön tetszett, hogy nem erőltették a filmben a szerelmi szálat se. Nyilván nem törölték el teljesen, de finoman hintettek el szerelmi háromszöget, és a kötelező románcokból is csak épp annyi volt, amennyi feltétlenül szükséges. Ez a hiány azonban helyet adott a barátság, a bizalom a bátorság és a csapatmunka kifejtésének, a morális kérdések feltevésének (de válaszának már nem.)

Összességében a film tökéletes szórakozást fog nyújtani a könyv és a filmsorozat rajongóinak is. Azok, akik csak szimpla szórakozásra és két és fél órányi agykikapcsolódásra várnak szintén megtalálhatják a számításaikat. Nem mondom, hogy tökéletes, és az erre szakosodott filmfogyasztók könnyen találnak majd kivetnivalót benne. Minden esetre ez egy jól sikerült lezárás lett, ami a saját kategóriájának a minőségibb részébe tartozik.