Tomb Raider 4-5-6 Remastered – Játékteszt

A Tomb Raider 4-5-6 Remastered trilógia visszahozza Lara Croft ikonikus kalandjait, a sorozat legemlékezetesebb korszakából. De vajon a grafikai és technikai újítások képesek méltó frissítést adni ennek a klasszikus örökségnek, vagy a nosztalgia önmagában nem elég ahhoz, hogy ezek a részek a modern piacon is megállják a helyüket?

Szerény véleményem szerint a 4.rész volt a legjobb Lara Croft epizód. Nagyon szerettem ezt az egyiptomi érzést, amit a játék 100%-ban nyújtani tudott. Ez az egyetlen olyan rész, ahol egyetlen egy helyszínen játszódik és ettől volt szerintem nagyon különleges annak idején. Ebben a részben Lara Set istent megidéző amulett felkutatásán dolgozik, miközben volt mestere, Von Croy ellen kell szembe szállnia, aki mostantól az ő legnagyobb riválisává vált. Egyik leghosszabb Tomb Raider epizód és az egyik legsokoldalúbb is. Egyes pályákon, például, ha elveszítesz egy sakkjátszmát, nem ér véget a játék, hanem egy másik útvonal nyílik meg. Bár nehezebb lesz kijutni, a játék lehetőséget ad a kaland folytatására anélkül, hogy a játékos azonnal ‘game over’-t kapna. Rengeteg komplex és kreatív fejtörő található ebben a részben, amelyek nem túl nehezek, mégis szórakoztató kihívást nyújtanak. Előző Remastered verziók mindegyik része tartalmazta a kiegészítőit, mint például az Unfinished Business, Golden Mask és a The Lost Artifact. Ebben a csomagban egyedül a 4.résznek van egy kiegészítő pályája. Ez a The Times Exclusive, ahol a The Times szerkesztője Peter Shothard kéri meg Larat, hogy egy régi elveszett kincs után kutasson Egyiptomban. Nem kell sokat várni tőle, egy 15-20 perc alatt végig vihető, kisebb pályarészről van szó.

Core Design a 4.rész után szeretett volna a következő generáció felé nyitni a Playstation 2 irányába, ahol már megkezdték a munkálatok, de az Eidos ráerőltetett még egy részt a Core csapatára. Az 5. rész Lara korábbi kalandjait mutatja be, és 4 fejezetből áll. Róma, egy szovjetbázis, elátkozott sziget, valamint egy toronyház. Kritikailag és a játékosok fogadtatása elég vegyes volt. Kifogásolták az elavult játékmenetet, valamint grafikai megoldásokat és az erőltetett Timex-TMX szponzorációt, ami a játékban megjelent. (Ez már nincs benne a Remastered verzióban.). Nem egy rossz rész feltétlenül, de nagyon érződik a játékon, hogy muszájból készítették el és maga az egyik fejlesztő ismert el. Egy újítás történt a játékban animáció szinten ez a kötélen való egyensúlyozás, amit 3-szor kell használni az egész játék alatt. Hangulatban is próbáltak valahogy változatosak lenni, római részek a klasszikus Tomb Raider érzést akarták visszaadni, szovjetbázis egy hidegháborús, feszültséggel teli atmoszférát idéz meg, elátkozott sziget már-már horrorhangulatú és ez az egyetlen olyan fejezet, ahol Laranak nincsenek lőfegyverei, toronyházas pedig egy kémes Mission Impossible hangulatot akar átadni.

2003-ban pedig megjelent Playstation 2-re PC-re az Angel of Darkness. Játék, ami megbuktatta a Core Design és a Universal Picture ezt a játékot hibáztatta azért, mert a Lar Croft: Tomb Raider 2. – Az élet bölcsője című film megbukott a mozikasszáknál. Nagyobb ambíciózus project volt, de a fejlesztési problémák, valamint a szoros határidők miatt egy félkész játék készült el. Rengeteg bug rontotta el az élményt, még olyan bugok is voltak, ahol egész egyszerűen nem lehetett továbbjutni, valamint nehezítette az is a továbbjutást, hogy nagyon rossz irányítással rendelkezett a játék. Behozták az RPG elemeket, ami azt jelentette, hogy Lara ereje vagy ügyessége bizonyos feladatok végrehajtásával növekedett (mint nehezebb tárgyak megemelése, vagy eltolása). Itt lépett életbe a stamina rendszer, ahol nem Lara nem tudott, örökké kapaszkodni, ha elfogyott az állóképessége akkor lezuhant a mélybe. Ez sokakat az őrületbe kerülgetett (Köztük engem is.). Titkon reméltem, hogy ehhez valahogy hozzányúlnak, de sajnos nem. Minden maradt a régi. Sokkal sötétebb irányt vett fel ez az epizód és komorabb is. Lara-t mestere, Werner Von Croy halálával vádolják, és menekülni kényszerül, miközben egy összeesküvés hálójába kerül. A játék középpontjában egy ősi titkos társaság és misztikus ereklyék állnak, amelyek hatalmas erőt rejtenek magukban. És valahol ez is volt az átka a játéknak, olyan irányba vitték el, ami már nem emlékeztett kedvenc hősnőnk sírrablós történeteire. Néha-néha megjelenik egy-egy pálya erejéig, de sajnos kevésszer fogjuk érezni.

A 4-5-6 rész történetei összefüggenek elég erősen, ajánlott 6.rész elkezdése előtt megnézni egy videót, ami összeköti ezt a három részt. Sajnos a 6.rész nem mondd el bizonyos kulcsfontosságú történéseket. Ez a videó nem más, mint a The Myth of El Hawa amit Murti Schofield írt aki anno az Angel of Darkness írója, valamint Jonell Elliot tolmácsolásbán aki egykoron a 4-5-6 részekben Lara Croft szinkronhangja volt.

A Remastered kiadások legszembetűnőbb eleme a vizuális felújítás. A textúrák élesebbek, a világítás és árnyékok modernebbek, de a játékok eredeti művészeti stílusa továbbra is érezhető. Ez egyszerre előny és hátrány: miközben hű marad a klasszikus hangulathoz, a látvány olykor még mindig „régi” hatást kelt, különösen a modern játékokhoz képest.

Az animációk terén történt némi fejlesztés, de Lara mozgása és a kamerakezelés helyenként még mindig a korábbi, kevésbé kifinomult mechanikát idézi, ami frusztráló lehet az újabb generációs játékosok számára. Mint az előző Remastered verzióban itt is lehet kétféle irányítást választani a tank mozgás, ami az eredeti irányítás volt a másik pedig a modern. Erősen ajánlott a 6.részt a modern irányítással játszani, mert az eredeti irányítás rettenetesen pontatlan és ügyetlen a mai napig. Nem mondanám, hogy a modern irányítás ezerszer jobb, de jobban lehet haladni a játékban. A zenék és hanghatások terén viszont nem történt radikális újítás, ami megoszthatja a rajongókat: egyesek örülnek a hűségnek, mások pedig modernebb hangkezelést vártak volna.

A Remastered kiadás éles kontrasztban áll a modern reboot trilógiával. Míg az újabb játékok inkább akciódús, filmszerű élményt nyújtanak, addig a 4-5-6 részek hangsúlyosabb rejtvénymegoldásai és precíziós platforming elemei egy teljesen más játékélményt képviselnek. Ezért a Remastered trilógia elsősorban a hardcore rajongóknak szól, akik újra akarják élni Lara klasszikus kalandjait.

A Tomb Raider 4-5-6 Remastered trilógia egy egyedi ajánlat. Azok számára, akik nosztalgiázni szeretnének, vagy megismerni a sorozat eredeti varázsát. Ugyanakkor új játékosok számára a mechanikák és a játékmenet nehézségei egyedi és tanulságos kalandot kínálhatnak.