The Backroom 1998 – Játékteszt

A játék a hírhedt Backrooms internetes legendát dolgozza fel, amely egy elhagyatott, végtelennek tűnő épületben játszódik – egy helyen, ahová az ember véletlenül beeshet, de kijutni már korántsem ilyen egyszerű. Az igazi kérdés, hogy túlélhetjük-e?

A túlélés érdekében többféle tárgy segíthet minket: a zseblámpa a sötét folyosók bevilágítására szolgál, a festékspray-vel pedig nyilakat fújhatunk a falakra, hogy megjelöljük azokat a szobákat, ahol már jártunk. Elemre is szükségünk lesz a zseblámpához, valamint találhatunk elsősegélyitalokat is. Ha elég szemfülesek vagyunk, a labirintus térképére is rábukkanhatunk – azonban ez nem jelzi a pontos tartózkodási helyünket, így nekünk kell kitalálni, merre járunk az útvesztőben. 

A játék tele van jumpscare-ekkel, ami kezdetben hatásos, de egy idő után kiszámíthatóvá válik. Ez az egyik gyenge pontja is: ha egyszer már átéltünk egy ijesztő jelenetet, könnyen megjósolható, mikor jön a következő. A másik probléma a szörny mesterséges intelligenciája. Bár első alkalommal félelmetes lehet, hamar kiismerhető: ha egy asztal alá vagy szekrénybe bújunk előtte, egyszerűen megáll, nézelődik néhány percig, majd továbbáll. Ugyanez igaz arra is, ha egy szobából figyeljük – ha nem vagyunk közvetlen látóterében, nem jelent veszélyt.

A grafika kettős képet mutat. A VHS-effektusok tökéletesen hozzák az analóg horror nosztalgikus hangulatát, de technikai problémák is akadnak. Például, ha egy lyukon át menekülünk, és közben elfordítjuk a kamerát, a falak eltűnhetnek, lehetővé téve, hogy kilássunk a pályáról.

A The Backrooms 1998 nagyjából 45 perc és 1 óra alatt végigjátszható, ha odafigyelünk és alaposan megjelöljük az útvonalunkat. Bár nem hibátlan, egy érdekes koncepcióval rendelkező horrorélményt nyújt, főleg azok számára, akik szeretik a found footage és a túlélőhorror műfajt.