A The Riftbreaker kampánya szinte az első pillanatban magas fordulatszámon indul: Ashley S. Nowak kapitány leszáll a Galatea 37 nevű bolygón, ahol a nyugalomnak nyoma sincs. Küldetése látszólag egyszerű, ám hatalmas jelentőségű. Egy olyan portált kell felépítenie, amely lehetővé teszi az utazást ezen vad, feltérképezetlen világ és a Föld bolygó között. A feladat végrehajtásában egy mesterséges intelligenciával felszerelt mechanikus ruházat segíti, amelyet a kapitány egyszerűen csak „Mr. Riggs”-ként emleget. A bolygó első pillantásra lenyűgöző látványt nyújt, tele különös növényekkel és idegen élőlényekkel, ám a felszín alatt komoly veszélyek rejtőznek. A kampány kezdete után szinte azonnal figyelmeztetést kapunk egy közelgő támadásról: a bolygó őshonos lényei egyértelműen ellenségesen viszonyulnak a csillagközi kolonizációs kísérlethez.
A játék alapjai sok tekintetben a klasszikus valós idejű stratégiai játékokat idézik, ahol a túlélés kulcsa az, hogy azonnal munkához látunk és elkezdjük kiosztani a parancsokat. Az első feladat a nyersanyaggyűjtés, amelyet vagy a mech ruha segítségével végezhetünk kezdetben kézi módszerekkel, majd az előrehaladással különféle bányászati létesítmények felépítésével automatizálhatjuk is. A bolygón két alapvető nyersanyag áll rendelkezésünkre: a Carbonium és az Ironium. Előbbi elsősorban az energiaellátás biztosításához szükséges, míg az utóbbi a védelmi rendszerek, különösen az automatizált őrtornyok építéséhez elengedhetetlen. Ezekből összesen tizenegy különböző típus áll rendelkezésre, és mindegyik kulcsszerepet játszik abban, hogy Ashley és Mr. Riggs visszaverhessék a bolygó őslakosainak egyre gyakoribb támadásait.
A védelem kiépítése azonban korántsem egyszerű feladat. A tornyok működéséhez folyamatos energiaellátás szükséges, ezért számos szélerőművet és napelem parkot kell telepítenünk, majd ezekből ellátni a védelmeket. A rendszer bonyolultságát tovább növeli, hogy a különböző energiaforrások eltérő hatékonysággal működnek: a szélturbinák stabilan, de viszonylag kevés energiát termelnek, míg a napelemek hatékonyságát a nappal–éjszaka ciklus szabja meg. Emiatt gyakran szükség van energiatárolók építésére is. Mindezek mellett minden épületet energiaelosztó csomópontokkal kell összekötni, ami különösen akkor válik összetetté, amikor több különböző területen létesítünk különálló bázisokat. Szerencsére a későbbi technológiai fejlesztések jelentősen megkönnyítik az energiaellátás kezelését, így az ezzel kapcsolatos nehézségek leginkább a játék korai szakaszában jelentkeznek.
A folyamatos támadások miatti feszültség ugyan állandó jelenléttel bír, ám a játék gondoskodik arról is, hogy ne legyünk teljesen védtelenek azokkal szemben. Mr. Riggs harci mechként is tökéletesen funkcionál: mindkét karján három akár teljesen különböző fegyvert is hordozhat. A gyengébb ellenfelek tömege ellen például lángszóróval célszerű felszerelni, míg a távolabbi célpontok ellen egy railgun áll rendelkezésünkre. Az, hogy személyesen is részt vehetünk a harcokban, sokkal dinamikusabbá teszi az élményt.
Az elérhető felszerelések és képességek kimondottan változatosnak mondhatók, és ezek segítségével szabadon alakíthatjuk ki a saját harcmodorunk. Ebben kulcsszerepet játszik a három különálló kutatási fa, amelyek új fegyvereket, páncélzatokat, tárgyakat, épületeket és speciális képességeket tesznek elérhetővé. A kutatások kezdetben kissé átláthatatlannak tűnhetnek, de kísérletezéssel hamar kiderül, milyen kombinációk működnek a legjobban. A játékmenetet tovább színesíti a bolygó időjárási rendszere is. Egy heves esőzés például átmenetileg használhatatlanná teheti a napelemeket, míg egy meteorvihar akár teljes védelmi hálózatunkat lerombolhatja. Az ilyen helyzetek gyakran drámai fordulatokat hoznak, hiszen egy természeti katasztrófa után érkező ellenséges támadás komoly kihívást jelent.
A játék indulása óta több frissítést is kapott, amelyek közül az egyik legjelentősebb a World Expansion IV, mely nemrég vált elérhetővé. Ez az ingyenes bővítés egy új játékmódot vezet be Open Campaign néven. Ez a mód megszünteti a hagyományos történeti küldetésekhez kötött haladást. Olyan szabadságokat adva a kezünkbe, mint a szabadon választható kezdő terület. A végső cél, a Prime Rift Station megépítése és a Földre való visszatérés azonban ebben a játékmódban is változatlan marad, ám az odavezető út sokkal szabadabbá válik.
Az új tartalom részeként megjelent a Cryo Fields nevű terület is, amely egy jeges, gleccserekkel és hóval borított régió. Az extrém körülményei jelentősen megnehezítik az energiaellátást és az infrastruktúra működését, ugyanakkor itt megtalálható a Supercoolant nevű nyersanyag természetes formájában. A terület természetesen nem lakatlan. A galateai élőlények alkalmazkodtak a zord körülményekhez, így új ellenféltípusokkal és azok a korábbiaktól eltérő támadási sémáival is számolnunk kell, ha bemerészkedünk a Cryo Fields fagyos mezőire.
A frissítés emellett új védelmi létesítményeket és logisztikai lehetőségeket is hozott, például az Icicle, az Inferno és a Shredder Towerek formájában. Ezek a tornyok speciális támadási és lehetőségekkel bővítik a védelmi arzenálunkat.
Mindez jól mutatja, hogy az EXOR Studios hosszú távon is elkötelezett a játék támogatása mellett. A sok különböző játékelem keverése könnyen kaotikus élményt eredményezhetne, ám a Riftbreaker meglepően jól egyensúlyoz ezek között. Az eredmény egy folyamatosan feszült, mégis rendkívül addiktív játék, amely különösen akkor működik a legjobban, amikor a játékos egyszerre több fronton próbálja megvédeni a frissen kiépített kolóniáját Galatea 37 veszélyes világában.
A Vintage Story egy Minecraft modként indult, majd egy az inspirációjától sokkal realisztikusabb sandbox játékká…
Stardew Valley a felhők között? Ez itt a Sky Harvest!
Fagyos birkalandok a Cult of The Lamb új kiegészítőjében.
Jövő hónapban érkezik steamre a ShantyTown, egy nyugodt, sandbox városépítő játék!
Az Ice Pick Lodge elhozta az eddigi legszebb és legjobban hozzáférhető játékát, mely az előző…
A Resident Evil sorozat új lendületet kap, és közben visszavisz a gyökerekhez.
