A The Hundred Line – Last Defence Academy egy közös projekt Kazutaka Kodaka (A Danganronpa és az azokat követő Master Detective Archives játékok írója és rendezője) és Kotaro Uchikoshi (A Steins;Gate, AI: The Somnium Files játékok írója) között, így, az alkotók hátterét ismerve egy történetmesélésben és intrikákban gazdag, azonban a játékmenetet szolidabban adagoló játékot vártam.
Azonban tévedtem. A The Hundred Line sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a játékmenetre, mint az alkotók korábbi művei. A klasszikus narratív kalandjáték elemek mellett egy taktikai RPG-rendszert is kapunk. A játék során a feladatunk az utolsó védelmi akadémia megóvása az Invaderek támadásától, akik el akarják lopni a rejtélyes „utolsó reményt”, amely az iskola falai között rejlik.
A legtöbb taktikai RPG-vel ellentétben a csaták szinte mindig ugyanazon a térképen zajlanak. Azt gondolhatnánk, hogy ez gyorsan unalmassá válik, de szerencsére ez nem így van. Az ellenfelek típusai és a rendelkezésre álló diákok kombinációja teljesen eltérő stratégiákat igényel minden egyes harcban. Minden diák egyedi mozdulatokkal rendelkezik, ami egy meglepő taktikai mélységet ad a játéknak. Például, egyik diákunk egy motoron ülve harcol, és minden megtett mező növeli a pajzsát, míg egy másik diák mozdulatainak hatékonysága attól függ, hogy fáradt-e egy adott körben. Van olyan karakter, akinek támadásai V-alakban nagyobb területre hatnak, és extra sebzést okoznak, ha az eltalált ellenfélnek egy szomszédos mezőjén sincs csapattársa. Egy másik diák őrtornyokat állíthat fel, amelyek automatikusan támadják az ellenségeket a kör végén – ő volt az egyik személyes kedvencem.
A diákjaink és ellenfeleik változatossága miatt minden harc egyfajta kirakós érzését keltik, ahol mindenkit a megfelelő pozícióba kell helyezni, és megfelelően használni a győzelem érdekében. A harcok alapmechanikáját egy AP-rendszer adja: majdnem minden akció AP-t használ, és a közepes és nagy ellenfelek legyőzésekor ezt visszanyerhetjük. A kisebb ellenfelek nem biztosítanak ilyen lehetőséget, azonban az általuk jelentett fenyegetést sem szabad félvállról vennünk.
A csaták során egy másik fontos erőforrás a Voltage, amelyet arra használhatunk, hogy egy egységet ideiglenesen megerősítsünk, vagy hogy különleges támadásokat hajtsunk végre, amelyek nagy sebzést okoznak, de az adott karaktert a következő körben cselekvőképtelenné teszik. Érdekes csavar, a hasonló játékokkal szemben, hogy míg máshol a karakterek halála, ezáltal egy egység elvesztése komoly hátrány, a The Hundred Line esetében ez nem feltétlenül igaz. A „Great Kill” mechanika segítségével a karakterek képesek egy végső, pusztító támadást indítani, amely az életük árán hatalmas sebzést okoz. Néha az a legjobb stratégia, ha egy sebesült egységet hősi halálba küldünk, hogy maximális kárt okozzon az ellenségnek.
A harcok között a játékmenet egy narratív kalandjáték formájában folytatódik, amely Danganronpa-szerű oldalnézetes rendszert használ. A szabadidős szakaszokban kapcsolatokat építhetünk a többi diákkal, tanulhatunk, szimulációs csatákat vívhatunk, fejleszthetjük felszerelésünket, vagy elhagyhatjuk az akadémiát és felfedezhetjük a romokban álló várost, értékes erőforrásokat gyűjtve.
A város felfedezése egy táblás játékhoz hasonlít: meghatározott lépésszámú kártyákkal mozoghatunk a „város táblán”, és különböző eseményeket idézhetünk elő, melyek jutalmakat vagy veszélyeket rejtenek. Egyes területek eléréséhez szükség van az oltókészülék fejlesztésére, amely lehetővé teszi a lila lángokkal védett utak megnyitását.
A játékmenet kiegyensúlyozása érdekében a karakterek fejlesztéséhez szükséges akadémiai szintek és erőforrások nagyrészt az iskola falain kívül szerezhetők be. Ez arra ösztönöz, hogy fenntartsunk egy egyensúlyt a karakterek közötti kapcsolatok építése, a harci képességek fejlesztése és a város felfedezése között. Lehetőségünk van ajándékok beszerzésére is, melyeket, ha a megfelelő diáknak adunk át, tovább növelhetik a karaktereink statisztikáit, de ehhez megfelelően ismernünk kell őket.
A történetről a fejlesztők kérésére nem árulhatok el sokat, mivel ez a fő tényezője a játéknak. Amit viszont elmondhatok, az az, hogy a karakterek és a történet kiemelkedőek, ahogy az várható a két zseniális író közös projektjétől. A kezdetekben a játék Kodaka munkásságát idézi, de ahogy haladunk előre, egyre több teret kap Uchikoshi hatása is. Az írókat ismerve a teljes történet megismeréséhez egy végig játszás biztosan nem lesz elegendő.
Golyókat pattogtatva építsd újra Ballbylon megsemmisült városát és szerezd meg kincseit.
Az év vége előtt kapunk még egy küzdősportolóról szóló életrajzi filmet. Ezúttal Dwayne Johnson száll…
Az Anima: Gate of Memories 2016-os akció RPG remastere friss látványvilágot, viszont a majd 10…
Decemberben az HBO Max kínálata igazán változatos lesz! Blockbuster filmektől kezdve horrorfilmeken át a karácsonyi…
Bár a közvélemény negatívan fogadta Sydney Sweeney új filmjét, a Christy egy megrendítő filmdráma komoly…
A Wall World 2 nemcsak erősebb, hanem érettebb is elődjénél. Mindent megtesz, amit egy folytatásnak…
