Solium Infernum – Játékteszt

Alapjaiban véve a Solium Inferfnum olyan, mintha egy Civilization-játék lenne a Pokolban. Körökre osztott stratégiai játék, melyet lehet egyedül a gép ellen játszani, illetve online más játékosok ellen. Ez a játék kifejezetten lassú, és sok mai játékosnak akár unalmas is lehet, pedig itt van minden izgalom: cselszövés, ármány, árulás, szövetségre lépés, zsarolás és persze rengeteg csata.

Tömören fogalmazva egy társasjátékról van szó rengeteg szabállyal és rendszerrel, amit nagyon hosszasan tudnék csak leírni. Már maga a játék tutorialja egy elég hosszúra nyúló meccs, ahol egyesével folyamatosan fogja a kezünket a játék, és hosszú szövegekkel magyarázza el a dolgokat.

Például ott vannak a hatszögletű mezők, melyeken haladunk az egységgel: ezek először senkihez sem tartoznak, de ahogy rámegyünk, a miénké válik, és más már nem léphet rá, nem foglalhatja el, ahogy mi sem másokét – ehhez vagy követelést kell tennünk a másik játékos felé, melyet vagy teljesít, avagy ha nem, akkor bosszúból háborút indíthatunk ellene, és ekkor lesz lehetőségünk elfoglalni területeket vagy egyéb stratégiailag fontos objektumokat (pl.: „Places Of Power”, vagyis egy hatalom helyét, amely egy olyan objektum, ami különböző bónuszokat ad a birtoklója számára).

A zene és az artwork nekem nagyon tetszett. Különösen a különböző egységek 2D-s és, animált kártyái, bár itt-ott voltak inkonzisztens eltérések, mintha nem egyértelműen vagy nem egy időben készültek volna, és elfelejtették volna, hogy milyen módon készítették őket korábban. De ez szerintem elnézhető neki, mivel nem egy AAA játékról van szó.

Ahogy írtam, kár a részletekbe belemenni a szabályokat illetően, hiszen akkor egy nagyon hosszú és száraz anyagot olvashatnátok itt, inkább összefoglalnám azzal, hogy ez egy nagyon jó kis játék, ami viszont szerintem egy elég szűk játékosbázist tud megszólítani.