A Rise of Atom egy CEO szimulátor, ahol egy R&D cég élére csöppenünk Chad Thunderjaw személyében. A játék hossza elsőre talán meglepően rövidnek tűnhet, bár ez nagyban attól is függ, milyen útvonalat választunk, és mennyire alaposan fedezzük fel a lehetőségeket. Első ránézésre sokaknak valószínűleg túlbonyolítottnak és átláthatatlannak fog hatni a játék fejlesztési rendszere, és könnyen hihetjük azt, hogy fénysebességgel a csőd szélére sodródhatjuk a céget egy-egy rossz döntés miatt. A valóságban a játék messze nem olyan szigorú, mint amilyennek mutatja magát. A nehézségi szint inkább barátságos, és egyáltalán nem kívánja meg azt a kőkemény stratégiai gondolkodást és precíz erőforrás-menedzsmentet, amit első ránézésre várnánk tőle. Nem az a célunk, hogy minden döntésünk súlyos, visszafordíthatatlan következményekkel járjon, hanem hogy egy könnyedebb, lazább élményben legyen részünk.
Hiányosságai ellenére a játék kifejezetten erős hangulattal és karakterrel rendelkezik. A fejlesztők láthatóan egy olyan hangulat létrehozását célozták meg, amely a humor és a szatíra sajátos elegyére épül, ami sok tekintetben a korai Fallout játékokat idézi. Az a fajta ironikus, kissé abszurd világkép köszön vissza, amely egyszerre képes komolyan venni a saját univerzumát, miközben finoman ki is figurázza azt. Ha ezt a könnyed, már-már játékos hozzáállást szem előtt tartjuk, akkor sokkal inkább a helyén tudjuk kezelni az élményt, és nem várunk tőle olyan mélységet vagy kihívást, amit eleve nem is ígér.
A rövidebb játékidő elsőre elrettentő lehet, azonban erősen érződik a játékon, hogy a fejlesztők a többszöri végig játszhatóságot tekintették legfőbb céljuknak. A különféle küldetések több irányba ágazhatnak el, és döntéseink érdemben befolyásolják, hová fut ki a történet, illetve milyen sors vár a karakterünkre. Egyetlen végig játszás körülbelül négy órát vett igénybe, de már az első alkalom után is világos volt, hogy maradt még felfedezni való. A különböző választási lehetőségek és alternatív kimenetelek miatt kifejezetten ösztönző lesz az újrakezdés gondolata, hiszen minden próbálkozás során más arcát mutatja meg a játék.
Technikai szempontból a tapasztalatok sajnos picit vegyesek a játékkal kapcsolatban. A játék, köszönhetően annak, hogy nem néz ki lenyűgözően, és hogy teljesen helyhez kötve fogunk a teljes játékmenet alatt ülni rendkívül stabil. A tényleges játék tartalom korrekt mennyiségű, viszont a játék menüi sokszor nehezen olvashatók a furcsa betűtípusok és az előnytelen színválaszték miatt. Ha a játékot a maga könnyed, újra játszhatóságra építő koncepciójában értékeljük, akkor kifejezetten korrekt és szórakoztató élményt nyújt, azonban számos vizuális és technikai hiányosság lehúzza az élményt.
A Little Nightmares első két részének alkotói elhozták az eddigi legsötétebb, leggroteszkebb játékukat a REANIMAL-ban!
Vond az irányításod alá a biztonságos falak egyik ellenőrzőpontját a Quarantine Zone: Last Check-ben!
A Silent Hill – Visszatérés nemhogy újjáéleszti a legendát, inkább végleg eltemeti azt a saját…
A Wargaming útjára bocsájtotta a legújabb World of Warships ünnepi frissítést a holdújév alkalmából!
Sütemények az asztalon, teszek róla hogy ne maradjon.
