Revenge of the Savage Planet nem az a folytatás, amit a cím sejtet. Nincs sötét tónus, nincsenek komor fordulatok – helyette ez egy, az előzőnél is sokkal őrültebb, színesebb, még szatirikusabb űrkomédia. A 2021-ben megjelent Journey to the Savage Planet folytatása négy idegen bolygóval, valamint egy bosszúsan ismerős céges tragikomédiával tér vissza – és talán pont ettől lesz ilyen emlékezetes.
A játék kezdetén száz év krio-sztázisban töltött alvás után magunkhoz térünk, és landolunk az első kolonizációra kijelölt bolygón. Ekkor kiderül, hogy régi munkaadónkat, a Kindred Aerospace-t felvásárolta egy Alta Interglobal nevű vállalati gigász, amely azonnal elbocsátotta a teljes személyzetet, beleértve minket is. A célunk innen világos: hazajutni – vagy ha már úgyis itt vagyunk, akkor legalább bosszút állni.
A játék szatírája nem finomkodik és nem is rejti véka alá a párhuzamát a valós történésekkel: a fejlesztő Raccoon Logic csapata maga is túlélte a Google Stadia csődjét, miután előző stúdiójuk, a Typhoon Studios a platformmal együtt csődölt be. Innen nézve már nem is annyira vicces az a számlázás közbeni dal, vagy a reklám, amely egy kriptobogár bányászatra hivatott orrlyuk-tokenizálót promóz egy hatalmas képernyőn a bázisunk közepén.
A perspektíva ezúttal külső nézetes, és ezzel teljesen új karaktert kapott a játék. A karakterünk úgy mozgását erőteljesen, már-már túlzóan a Looney Tunes karaktereiről mintázták: már maga a járása is feltűnően rajzfilmes, de a nyálkán csúszás animációja is eltúlzott, és akkor még nem is beszéltünk a magasból lezuhanáskor lejátszódó animációiról.
A felfedezés új dimenziókat kap: dupla, illetve tripla ugrást kapunk egy háti jump-pack segítségével, az előző játék grappling hookjának szerepét pedig egy plazma-ostor veszi át, mely egyben a közelharci fegyverünk is lesz, illetve robot segítőnk segítségével víz alatti kalandokban is részünk lesz – mindezt négy egyedi bolygó színpompás, vertikálisan is nagy távokat átölelő világában.
A harc továbbra is a játék egy gyengébb pontja – hisz nem is az a fókusz –, a kreatív eszköztár (például a színes folyadékok permetezésére szolgáló Power Hose és Goo Ingestor) mindig ad valamit, amivel érdekes fejtörőket oldhatunk meg, és még a harcokat is megkerülhetjük vele, ha elég kreatívak vagyunk. Emellett a bolygón lakó lényeket akár el is rabolhatjuk, a korábban említett plazma-ostor segítségével, elteleportálva őket saját bázisunk nekik kialakított kennelébe, ahol később ruhafestéseket vagy fejlesztéseket szerezhetünk azzal, hogy tanulmányozzuk őket.
A látogatott bolygók változatossága nem hagy kívánnivalót maga után: a buja Stellaris Prime lesz az otthonunk, ahol a saját bázisunkat is berendezhetjük. A sivatagos Xephyr, a fagyos és vulkanikus Zenithian Rift mind egy-egy új rejtvényt, új kihívást, új meglepetést tartogat, és az új képességek mindig új irányokat nyitnak meg a kézzel megtervezett felfedezés során. Az ökoszisztémák élnek, mozognak – mi pedig csak látogatók vagyunk bennük.
A játék egy- vagy két fős módban játszható, közösen pedig mind online, mind osztott képernyőn neki tudunk kezdeni. A kooperatív mód tovább fokozza a játék amúgy is anarchikus menetét, miközben felfedezzük az ismeretlen bolygókat.
Golyókat pattogtatva építsd újra Ballbylon megsemmisült városát és szerezd meg kincseit.
Az év vége előtt kapunk még egy küzdősportolóról szóló életrajzi filmet. Ezúttal Dwayne Johnson száll…
Az Anima: Gate of Memories 2016-os akció RPG remastere friss látványvilágot, viszont a majd 10…
Decemberben az HBO Max kínálata igazán változatos lesz! Blockbuster filmektől kezdve horrorfilmeken át a karácsonyi…
Bár a közvélemény negatívan fogadta Sydney Sweeney új filmjét, a Christy egy megrendítő filmdráma komoly…
A Wall World 2 nemcsak erősebb, hanem érettebb is elődjénél. Mindent megtesz, amit egy folytatásnak…
