Play with me – játékteszt

Értelemszerűen a cél az, hogy kiszabaduljunk és megtaláljuk a feleségünket. Ezt pedig úgy érhetjük el, ha megfejtjük az előttünk lévő rejtélyek tömkelegét. Ebben segítségünkre lesznek a tárgyak, amiket az adott szobákban találunk, illetve ha nagyon nehéznek bizonyul 1-1 fejtörő, kérhetünk segítséget. Ám a töprengést nem könnyíti meg a játék horror része, hiszen folyamatosan félelmetes és sejtelmes zene szól, vagy éppen síri csendben hirtelen valami kopog vagy kattog az egyik oldalunkon, ahol a mély sötétség van.

A kiemelkedő kivitelezése a rejtélyeknek egyszerűen lenyűgözött. Nem elég megtalálnunk a papírt, amire rá van írva a megfejtés, ténylegesen bevon minket a játék, és sok esetben például hunyorítanunk kell ahhoz, hogy meglegyenek a kódok. Persze megvannak a játékstílus régi elemei is, mint például, hogy ha találunk egy rongyot, akkor azzal le kell törülnünk valamit, ami mögött lesz az egyik megfejtés a továbbjutáshoz.

Út közben sok mindent megtudhatunk az általunk irányított karakterről is, mint például, hogy utálja a rovarokat és nem túlzottan csípi a sötétet. De ez nem tántorítja el attól, hogy megtalálja szerelmét, és kijusson ebből a rémálomból.

Nagyon sok a megoldásra váró kérdés a játékban, történet és rejtvények szempontjából egyaránt, így érdemes minden fecnin szereplő mondatból, minden elhangzott kijelentésből az érdekesebb, fontosnak tűnő dolgokat feljegyezni, ehhez a játék biztosít is nekünk egy telefon készüléket, amiben a jegyzetek és további nyomok mellett megtalálható a régi snake játékra hasonlító telefonos unaloműző is. Noha jegyzetelhetünk a mobilunkba, én mégis azt javaslom, hogy a régimódi papír-ceruza kombinációval éljünk.

Összességében a játék izgalmas, félelmetes és kellően nehéz, ha egy jó kis fejtörőre vágyik az ember. Persze fejthetünk keresztrejtvényt is, de akkor hol marad a horrorból származó folyamatos feszültség? A játék megérdemli a figyelmet, a hangok, a képek és a rejtvények is egyaránt zseniálisak.