Kategóriák: CikkekPC tesztek

Outworld Station – Korai Hozzáférés Betekintő

Az automatizálást középpontba helyező játékok világa számomra egy örökös időnyelő. Egyszerűen, ha találok egy játékot, ami kinézetre és hangulatra magával tud ragadni, akkor hajlamos vagyok órák százait eltölteni az általam felhúzott létesítményekben. Talán a legutóbbi ilyen a Satisfactory volt, ami humorával és egyszerűen átlátható játékmenetével nagyon be tudott rántani. Az Outworld Station pedig, bár még korai stádiumában van, egy nagyon hasonló, nagyon érdekes és szórakoztató élményt biztosít.

A játék, bár némi útmutatást ad hozzá, de egyből a mélyvízbe dob: egy, az űrben lebegő bázissal kezdünk, erőforrások és modulok nélkül. Az oktatás fokozatosan adagolt, és érthető, teljesen emészthetően vezet be a drónunk irányításába és a bázisépítés és nyersanyag gyűjtés-feldolgozás folyamataiba.

Az első lépés egy Atomizer megépítése, melybe a drónnal kell majd manuálisan a környező űrben lebegő aszteroidákat szállítanunk és bedobálnunk. Ezek nyersanyagokat tartalmaznak, amiket az Atomizer kinyer belőlük, majd Smelter modulokba vezetve a nyersanyagokat kiöntve használható alapanyagokat készíthetünk. Az erőforrások mozgatása a különféle modulok között egy „link” rendszerrel történik: gyakorlatilag össze kell kötnünk két modult, hogy a nyersanyagok automatikusan ellássák a gyártóegységeket, a késztermék pedig vissza vándoroljon a központi HUB-ba. A legjobb része ennek az intuitív link rendszernek, hogy nem kell tökéletesen megterveznünk az elrendezést, mert bármit bárhova összekapcsolhatunk, a kapcsolatok keresztezhetik egymást és kellően magas a limitje, hogy egy egységhez hány link kapcsolódhat, így könnyű elérni, hogy egy jól működő rendszert alkossunk.

A bázis, természetesen energiát használ a működéséhez. Ezt az energiát napelemekkel tudjuk előállítani, amik ugyanúgy modulárisan csatlakoznak a központi egységhez, mint a többi épített modul. Ezek sajátos mechanikája, hogy oda kell figyelnünk arra, hogy mindig a nap felé nézzenek. Ahogy a játék során bővül a bázis, újabb és újabb napelemekre lesz szükségünk, hogy az ezzel növekedő energiaigényeket is ki tudjuk elégíteni. Ez pedig a nyersanyag-menedzsmentben okoz majd dilemmákat.

A küldetések és fejlesztések rendszere szépen vezeti végig az embert a komplexebb modulokon, és hamar eljutunk odáig, hogy már nemcsak az alap nyersanyagokat alakít át, hanem többlépcsős gyártási láncokat tervezünk és menedzselünk. Ha egy modulnak több igénye van, mint a többinek, vagy fontosabb a kimeneti anyaggal rendelkezik, akkor magasabb prioritást adhatunk neki, gondoskodva arról, hogy mindig megkapja, amire szüksége van.

De az Outworld Station emellett nem csak a gyártásról szól. A galaxis ugyanis nem igazán mondható barátságosnak: ellenséges drónok fogják időnként megtámadni a bázist, és néha meteorzáporba is kerül majd. Ilyenkor kell elővennünk majd a drónunk harci módját, és aktívan megvédeni az építményünket. Ezek a pillanatok megtörik az automatizálás mechanikáját, és nagyban hozzájárulnak, hogy a játék ne legyen nagyon monoton. Mindig történik valami a bázis körül, amire oda kell majd figyelnünk, így nem lankadhat a figyelmünk a játék során.

A drón irányítása kimondottan egyszerű, és a kezdeti félelmeimmel ellentétben könnyen tanulható. Az interfész, bár bonyolult, rengeteg logikus gyorsgombbal lett ellátva, melyeket a tutorial fokozatosan meg is tanít, a funkcióival együtt. A drónunkat továbbá különböző idegen ereklyék felkutatásával tovább tudjuk majd fejleszteni, ami főleg a védekezés során lesz hatalmas segítség. Ami még az ereklyéknél is nagyobb segítség lehet, az a négy fős kooperatív játék, ugyanis az Outworld Stationben négy fővel játszható coop is helyet kapott.

Bár még csak Korai hozzáférésű a játék, optimalizáció tekintetében nem lehet rá panasz: stabil, viszonylag hiba- és zökkenőmentes, és letisztultsága miatt nyoma sincs félkész benyomásnak. A fejlesztők továbbá közzétettek egy „nem minden részletet” tartalmazó roadmap-et, melyben a következő fél évben, és attól távolabbi terveiket. Ezek között olyanokat találunk, mint a Large Shipyard, ami Massive-Class hajók építésére szolgál majd, valamint a hajók alkatrészeit legyártó Component Factory, illetve tervek között szerepel egy funkcionális Orbital Elevator is. De, ami még érdekesebb, hogy a tervezett helyszínek között olyanokat találunk, mint egy idegen kolónia és fekete lyuk. Természetesen ezek mellett a meglévő rendszerek bővítése és optimalizálása is szerepel a célok között. Azonban a játék már a jelenlegi állapotában is remek, és talán az a Korai Hozzáférésű játék, amit mindenféle negatív komment nélkül tudok ajánlani bárkinek.