A változás ritkán érkezik negatív és pozitív visszhang nélkül. Különösen akkor nem, amikor egy olyan sorozatról van szó, amelynek formulája már-már tökéletesnek tűnt. A Nioh eddig a feszes, lineárisan felépített pályáiról, a precízen kimért harcrendszeréről és arról a fajta koncentrált intenzitásról volt ismert, amely nem engedett teret a felesleges kóborlásnak. Éppen ezért sokakban komoly kételyek merültek fel, amikor a Koei Tecmo bejelentette, hogy a Nioh 3 szakít a klasszikus küldetés alapokra épített struktúrával, és egy nyitottabb megvalósítás felé mozdul el. Már az is árulkodó volt, hogy a kiadó következetesen a „nyitott terep” kifejezést használta, nem pedig a mindenre ráaggatott „nyílt világot”.
A Nioh 3 világa nem egyetlen, hatalmas térképre épül, hanem egymást követő, korszakokra bontott területekből áll, amelyek a történet időutazásos ívét követik. Edo korától a Sengoku hanyatlásán át egészen a Bakumatsu korszak ikonikus fordulópontjáig járjuk be Japán különböző arcait, miközben rövidebb kitérőket teszünk még az ősi időkbe is. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a játék egyszerre kínáljon szabadságot és fókuszt: a területek elég nyitottak ahhoz, hogy felfedezésre ösztönözzenek, de sosem keltik egy hatalmas üres tér érzetét.
A Nioh 3 ugyanis rendkívül ügyesen kapcsolja össze a túlélést ezzel az újdonsült felfedezéssel. A területek felfedezése nem opcionális időtöltés, hanem a fejlődés alapja. Nemcsak jobb felszerelést és több tapasztalati pontot kapunk, hanem minden apró felfedezés kézzelfogható előnyt jelent. A Kodamák megmentése javítja az elixírek hatékonyságát, a titkos szövegek új képességeket nyitnak meg, az alsóbb purgatóriumok megtisztítása erősíti a védőszellemek erejét, míg a harci teljesítmény presztízspontok formájában térül meg, amelyek számtalan apró passzív bónuszra válthatók be. A játék szinte folyamatosan jutalmaz, és ezzel észrevétlenül ránevel arra, hogy minden zugot átfésüljünk.
Az új területekre érve azok térképe a felfedezésünkkel együtt nyílik meg, ami arra kényszerít, hogy vakon induljunk neki minden új terület felfedezésének. Ahogy nő az adott régió felfedezettségi szintje, úgy rajzolódnak ki fokozatosan a még ismeretlen pontok. Ez a rendszer nemcsak motiváló, hanem kifejezetten barátságos, különösen annak fényében, hogy a gyorsutazás rugalmas, és sosem válik frusztrálóvá a visszatérés korábbi helyszínekre. A lineáris küldetések sem tűntek el teljesen: a harci tekercsek menüjéből továbbra is elérhetők, ahogyan a purgatóriumok is megmaradtak afféle elkülönített, brutális kihívásként, amelyek a történet fontos csomópontjain zárják le az adott fejezeteket.
A mozgás terén is érezhető az előrelépés. A korábban nem létező ugrás mechanika egy teljesen új dimenziót ad mind a felfedezésnek, mind a harcnak egyaránt. A vertikalitás visszafogott, sosem válik frusztráló platformozássá, viszont lehetőséget ad légitámadásokra és látványos pozícióváltásokra. Az automatikusan aktiválódó sprint pedig gördülékennyé teszi a világ bejárását, anélkül, hogy feleslegesen ürítené a ki mérőnket.
Mindez azonban mit sem érne, ha a sorozat szíve, a harcrendszer, sérülne. Szerencsére épp ellenkezőleg: a Nioh 3 ezen a téren is szintet lép. A legnagyobb újítás a szamuráj és ninja formák közti azonnali váltás lehetősége. Előbbi a klasszikus Nioh-élményt képviseli a jól ismert stance rendszerrel és közelharci fókuszával, míg utóbbi a mozgékonyságra, a távolsági ninjutsura és az onmyō mágiára épít. A két stílus közti váltás nem puszta trükk, hanem valódi taktikai eszköz, amely különösen a boss-harcok során válik felbecsülhetetlenné.
Ez a rendszer egy méltó magasságba emeli azokat az eszközöket, amelyeket a korábbi részekben sokan hajlamosak voltak elhanyagolni. A ninjutsu és a mágia most nem kiegészítés, hanem a harc szerves része. Bár azzal jár, hogy tulajdonképpen két karakter felszerelését kell menedzselni, a kapott szabadság és mélység bőségesen kárpótol ezért. A fegyverválaszték is impozáns: tizennégy különböző fegyvertípus közül válogathatunk, amelyek jól elkülönülnek a két forma között.
A loot természetesen továbbra is árad, szinte megállíthatatlanul. A veteránok számára ez megszokott terep, az újoncokat viszont gyorsan maga alá fogja temetni a loot rendszer komplexitása. Bár a játék rengeteg eszközt ad a felesleges felszerelés szűrésére és feláldozására, a Nioh 3 egyértelműen nem ideális belépési pont a sorozatba. Mechanikailag és rendszerszinten is túlságosan sűrű ahhoz, hogy előismeretek nélkül igazán befogadható legyen.
A látványvilág nem próbálja meg elvonni a figyelmet a játékmenetről. A grafika korrekt, néhol kifejezetten hangulatos, egyes helyeken pedig egészen lenyűgözően mutat. Cserébe stabilan tartja a folyékony képkockaszámot, ami egy ilyen tempójú akciójáték esetében sokkal fontosabb, mint a csilli-villi láványvilág.
Februárban a romantikától a feszült thrillereken át a nagyszabású drámákig minden műfaj rajongói találnak kedvükre…
Egy FMV horror-thriller, amelyben egy fitnesz influenszer életéről dönthetünk.
Egy Sandbox-RPG, melyben a saját történelmünket írhatjuk meg.
Új videosorozattal jelentkezik a World of Tanks: HEAT.
Mi az a Tavern Keeper? A Tavern Keeper első pillantásra egy hangulatos fantasy kocsmamenedzselős játéknak…
