Vannak játékok, amelyek csupán ijesztő atmoszférájukkal próbálnak megfélemlíteni minket – olykor több, olykor kevesebb sikerrel -, és vannak azok a játékok, amelyek mechanikájukban is képesek a félelmet megidézni. A Nightmare Frontier egyértelműen az utóbbi: nemcsak borzongat, hanem gondolkodtat is – ráadásul egyszerre több szinten is. Bár elsőre bizarrnak tűnhet a zsánerek összeolvasztása – taktikai, looter, extraction túlélőjáték, szörnyekkel, amiket a karaktereink belső démonai alakítanak, rendkívül furcsa kombináció, még csak összefoglalni is –, a gyakorlatban egy egészen kompakt, feszült és okosan megtervezett élményt kapunk.
A játék egy fiktív, 1900-as évekbeli amerikai városban játszódik, ahol egy kis csapat túlélő sorsa forog kockán – és persze múlik rajtunk. Feladatunk, hogy fokozatosan egyre veszélyesebb missziókon küzdjük át magunkat, miközben az egész város folyamatosan változik körülöttünk. A vezető fejlesztő, Mateusz Pilski szerint a kampány „elvileg végtelen”, de előre kell gondolkodnunk, és jókor meghozni a döntést: meddig tudunk úgy bent maradni, hogy biztonságban ki is hozzuk utána a csapatot? Mert ha egyszer mindenki elbukik, velük veszik az összes megszerzett zsákmány is.
A haladás egy roguelike játékokra emlékeztető térképen történik, ahol minden lépés előtt választanunk kell, hogy a jobb loot, gyógyulási lehetőség vagy épp a nehezebb kihívások utáni jobb jutalmakat szeretnénk levadászni. Így már a pályára lépés előtt fontos döntéseket kell hoznunk, ami korán sarokba szoríthat, ha rosszul döntünk. Ha egyszer beléptünk egy ütközetbe, szoros, zárt arénák fogadnak, amelyek rövid, de intenzív harcokat és komoly taktikai mélységet tartogatnak, ahol egy kör a teljes csapatunkba kerülhet, ha rosszul játszunk.
A harcrendszer egyik legérdekesebb eleme az ütközésekre épülő mechanika. Hasonlóan például a Midnight Suns-hoz (amit személy szerint egy zseniálisan jó játéknak tartok), itt is kulcsszerepe van annak, hogy egy ütés hova repíti az ellenfelet: ha hordóra, falra, vagy akár egy másik ellenségre, az plusz sebzést jelent – ráadásul mindkét félnek. Mindez nemcsak látványos, hanem rendkívül dinamikus is, különösen mivel minden legyőzött ellenfél után egy-egy extra akciót kapunk. Körülményes, lehetséges egy teljes pályát egyetlen kör alatt kipucolni, de épp ez ennek a rendszernek a szépsége.
Ahogy haladunk előre, úgy emelkedik a város „Nightmare-szintje” – és ezzel együtt az ellenségek is egyre durvábbak lesznek. Frenetikus állapotba kerülhetnek, megerősödnek, és még kegyetlenebbé válnak. És hogy milyen szörnyekről beszélünk? Olyanokról, amelyek az általunk irányított csapat félelmeiből születtek. Például az egyik csapattag miatt találkozhatunk egy agancsos, szarvasfejű, bosszúszomjas Wendigóval, amit nem kis nehézség legyőzni. A játékban minden lépés visszavonható, így többször újra tervezhetjük a csatákat.
A zsákmány fontosabb, mint bármi más: minden küldetés során különböző fegyvereket és tárgyakat gyűjthetünk össze, amelyekkel megnövelhetjük a csapatunk túlélésének az esélyét – de csak akkor vihetjük őket haza, ha élve kijuttatjuk a csapatunkat. Ez a loot-rendszer egyértelműen ösztönöz a kockázatvállalásra, és már most, a korai hozzáférés egyik legkorábbi stádiumában is érezhető, az a függőséget okozó faktor, amitől nehéz lesz szabadulni, főleg ahogy a későbbiekben finomítják majd a játékot.
Látvány terén a Nightmare Frontier rendkívül látványos, annak ellenére, hogy a játékmenet során izometrikus nézetben fogjuk látni a világát. A szörnyek, amikkel találkozhatunk mind-mind gusztustalanabbnál gusztustalanabb részleteket mutatnak, minden dizájnelemnek megvan a maga célja és jelentése. A romos, barnába süppedő városi környezet tökéletes hátteret biztosít a taktikázós rémálomhoz – talán kissé egyszínű, de tematikailag ez is működik, a harcok vizuális effektjei pedig megfelelően balanszolják ki.
A Nightmare Frontier egy különös, mégis meglepően hatékony egyvelege a taktikai, túlélő és loot-orientált játékműfajoknak. A harcrendszer ütközés-alapú mélysége (amit túl ritkán látunk), a gondosan adagolt feszültség és a karakterek félelmeiből táplálkozó ellenfelek mind-mind egy sötét, de rendkívül élvezetes játékmenetet eredményeznek. A vizuális világ remek összképet ad, a mechanikák pedig már most letisztultnak érződnek – nem csoda, hogy a játék azonnal nagyon pozitív státuszt ért el Steamen. Ha a műfajkavalkád valakinek elsőre furcsa vagy akár elrettentő lenne, Steamen elérhető egy ingyenes demó, ami tökéletes ízelítőt ad abból, milyen is maga a játék.
Az év vége előtt kapunk még egy küzdősportolóról szóló életrajzi filmet. Ezúttal Dwayne Johnson száll…
Az Anima: Gate of Memories 2016-os akció RPG remastere friss látványvilágot, viszont a majd 10…
Decemberben az HBO Max kínálata igazán változatos lesz! Blockbuster filmektől kezdve horrorfilmeken át a karácsonyi…
Bár a közvélemény negatívan fogadta Sydney Sweeney új filmjét, a Christy egy megrendítő filmdráma komoly…
A Wall World 2 nemcsak erősebb, hanem érettebb is elődjénél. Mindent megtesz, amit egy folytatásnak…
A World of Tanks ünnepi eseményét ezúttal nem más dobja fel, mint a zseniális Benedict…
