Mothergunship – Játékteszt

Minden játék a maga módján eredeti, lehet, hogy  egy adott stílushoz tartozik, de akkor is van benne az a kis plusz, vagy létre hozhat teljesen új stílust is (például: Rocket League), olykor ez nagyszerűen sikerül, és van olyan, hogy hatalmasat bukik, de 2x ugyanazt ritkán kapjuk, a fejlődés és innováció szükséges elem a sikeres játékokhoz. Ezt tudja a mai játékunk fejlesztőcsapata is.

Lássuk milyen a Mothergunship!

Így hát első neki futásra csalódtunk, de ez igazából a saját elképzelésim és elvárásaim miatt történt, hisz a játék nem tehet arról, hogy én mást vártam, úgyhogy nézzük meg objektíven. A bevezetőben olvasott monológ arról, hogy minden játék egyedi a maga módján, itt sem marad el, ha valamiben egyediségben kitűnő alkotás, hisz saját magunk készíthetjük el fegyverünket, darabonként rakhatjuk össze és a végtelenségig építhetjük, hogy a karakterünk, hogy bírja el az már az ő baja.

Tehát lehet hatalmas fegyverünk, de miről szól a játék? Egy invázió ellen kell felvennünk a harcot egyszemélyes hadseregként,  persze segítenek minket néhányan, de ők inkább a poén kedvéért vannak benne mint sem tényleges segítséget nyújtanak. Helyenként érezhető, hogy saját magát sem veszi komolyan a játék, amivel ha tudunk azonosulni akkor kellemes kacagással fog végződni minden dialógus.

A harcrendszer egyszerű, 2 fegyvert építhetünk és 1-1 kezünkben elhelyezve kell felül kerekedni az ellenséges erőkön, miközben kerülgetjük a golyózáport. Ebben segít minket a felszerelésünk is, ami fejleszthető és alapvetően tripla ugrással rendelkezik, ami további upgrade-kkel akár meg is duplázható.

Összességében, egyedül kell megmentenünk a világot az oldalunkra szerelt felszereléssel, amiből egy kezünkben  annyi van mint amivel az orosz hadsereg bír. A játék lassan indul be, de ha van hozzá türelmünk, hogy ezt kivárjuk teljesíti az elvárásokat. Ugyan akkor az irányítása nem a legjobb és csak lassan lehet hozzászokni.