Midnight Murder Club – Játékteszt

Ahhoz képest, hogy a Midnight Murder Club (továbbiakban: MMC) egy Sony által patronált játék, számomra elég alacsonyan repült azalatt a képzeletbeli radar alatt ahhoz, hogy teljesen kimaradjon ennek a játéknak a megjelenése. Valószínűleg még jó ideig nem kerültem volna vele szembe, hacsak nem jön a tesztelésre szánt példány. Ott azonban utána is néztem gyorsan a játéknak és papíron egy kellően hátborzongató hangulatú, kompetitív fps-t találtam, ami ráadásul majd egy éve korai hozzáférésben is elérhető volt. Ha ki kéne emelnem, hogy miért is érdekelt a játék, akkor talán a ma oly divatos mikrotranzakciók hiánya (noha multiplayer játék) és a horrorisztikus, teljes sötétségben lévő kúria keltette fel az érdeklődésem. Ehhez hozzájött a tény, hogy társaink csak akkor hallanak, ha kellően közel vagyunk, valamint az is, hogy a zseblámpánkon kívül tényleg semmi fény nincs a játékban.

A fény hiánya érdekes dinamikát hozott a már ismert lövöldözős formulába, ugyanis a játékosoknak döntenie kellett, hogy szeretnének-e látni valamit a sötétben és ezáltal magukat is tálcán kínálják fel, vagy a vaksötétben bolyongva várják, hogy valaki fénnyel érkezzen, így bár rejtve tudnak maradni, a szembe jövő fény segítségével van esélyük könnyebben levadászni az ellenfelet. Ez alól persze kivételt jelent, ha telibe a zseblámpa fényébe nézünk, ugyanis olyankor elég vakító élményben lehet részünk. Ráadásul a pálya alaprajza is csak akkor látható, ha elővesszük a zseblámpát, így a vaksötétben tényleg nem fogjuk tudni, hogy merre járunk. Ráadásul itt nem kell egy egész tárat az ellenfelekbe ereszteni, egy találat bőven elég.

A játék amúgy nem túl drága, nagyjából 4000 HUF asztali gépekre és ennyiért egy egész hangulatos csapatalapú játékot kapunk, amibe egész könnyen be tud ruházni a baráti társaság. Sajnos ez azonban a tartalmon is látszik, ugyanis alig egy maréknyi játékmód kapott csak helyet a játékban. A kötelező mindenki-mindenki ellen és a csapatalapú mészárláson túl kaptunk egy kártyákkal operáló módot (ami véletlenszerű módosítókat kever a játékmenetbe), illetve egy rituálé leállítós módot (szobrokat kell megtalálni, miközben gyilkoljuk egymást).  Ehhez hozzájön ráadásul, hogy ha egyedül ugranánk be egy játékba, akkor nem is tudunk választani, hanem a lobby szavaz a játékmódot illetően.

Ha már lobby. Barátokkal elég könnyen össze lehet ruccanni pár meccs erejéig, azonban idegenekkel még sose rakott össze 5 perc várakozás alatt a játék. Hogy ez annak tudható-e be, hogy relatíve kevesen pörgetik a játékot vagy a rendszerben van a hiba, azt nem tudom megmondani, mindenesetre csak egy bizonyos számú  kávéfőzés fér nekem bele két matchmaking között és sajnos erre nincs tekintettel a játék.

Azok kedvéért, akik nem a PVP hanem a PVE módban lelik örömüket a játék egy kétjátékos móddal is készült, Graveyard Shift néven. Sajnos azonban ez messze nincs olyan minőség, mint mondjuk a Star Wars Battlefront coop módja, sőt mondhatni a legrosszabb része az MMC-nek. Ugyanazon a pályán kell mozognunk, mint a többjátékos módban, teljesen egyszerű keresd meg, vidd ide típusú feladatokat kell elvégezni, miközben lelőjük aki szembejön (nem mellesleg csukott szemmel céloz).

Összességében a Midnight Murder Club az a fajta játék lett, amit ingyenesen valószínűleg sokkal nagyobb játékosbázis támogatna. Teljes mértékben attól függ, hogy kikkel játszod a játékot. Egy baráti társasággal tökéletes délutáni kikapcsolódás lehet egy esősebb hétvégén, de idegenekkel elég hamar képes unalomba fulladni.