Liberté – Játékteszt

Tisztán emlékszem a Slay the Spire megjelenésére. Sikert sikerre halmozott az általam megnevezett alkotás, hiszen egy új stílus virágzott ki általa. Sok fejlesztő próbálta kölcsönvenni a formulát, és saját csavart hozzáadni, hogy játéka kiemelkedjen, de keveseknek sikerült lemásolniuk a Slay the Spire sikerét. A Liberté egyike, az idén piacra dobott ilyen formulában utazó „gameszkóknak”. Találkozásom a játékkal egy teljesen véletlen folytán történt, hiszen véletlenszerűen kattingattam a Playstation store oldalán, amikor megláttam a produktum háttérképét, és valamiért a bizonyára felkelőket vezető leányzó arcképe számomra rezonált azon gondolatommal, miszerint a mai napig elnyomásban élnek a nők. Nos annyit elmondhatok, hogy bár a játék története valóban tartalmaz nyomokban, a francia forradalmat érintő, jelentős eseményekkel kapcsolatos történeteket, ezen – a játékban megtapasztalható képzeletbeli világ – egy misztikumok övezte univerzum kalandjait meséli el számunkra.

Tisztán emlékszem a Slay the Spire megjelenésére. Sikert sikerre halmozott az általam megnevezett alkotás, hiszen egy új stílus virágzott ki általa. Sok fejlesztő próbálta kölcsönvenni a formulát, és saját csavart hozzáadni, hogy játéka kiemelkedjen, de keveseknek sikerült lemásolniuk a Slay the Spire sikerét. A Liberté egyike, az idén piacra dobott ilyen formulában utazó „gameszkóknak”. Találkozásom a játékkal egy teljesen véletlen folytán történt, hiszen véletlenszerűen kattingattam a Playstation store oldalán, amikor megláttam a produktum háttérképét, és valamiért a bizonyára felkelőket vezető leányzó arcképe számomra rezonált azon gondolatommal, miszerint a mai napig elnyomásban élnek a nők. Nos annyit elmondhatok, hogy bár a játék története valóban tartalmaz nyomokban, a francia forradalmat érintő, jelentős eseményekkel kapcsolatos történeteket, ezen – a játékban megtapasztalható képzeletbeli világ – egy misztikumok övezte univerzum kalandjait meséli el számunkra.

A produktum, roguelite lévén egy olyan bizonyos funkciót ad a játékosok kezébe, amellyel minden alkalommal visszatérhetünk az éle csodálatos mezejére. Rene, harcias főhősünk minden új reinkarnációjával Párizs utcáira léphet, és döntés elé kerül majd, hogy vajon melyik frakció mellé áll. Négy csoportnál tehetjük le a voksunkat, amelyek tovább bővítik a narratívát. Maga a harc elég könnyedén elsajátíthaó és kimondottan pörgős. Kezdetben csak egy alaptámadással és egy kitérővel vértez fel az alkotás, amelyektől elég kevésnek érződött a kezdeti fázisa a játéknak.

A türelem rózsát terem mondás azonban itt is igaz, miszerint a Liberté egy meglehetősen egyedi rendszert nyújt számunkra, ha képesek vagyunk túlverekedni magunkat a kezdeti nehézségeken így a későbbiekben egyre több képességre tehetünk majd szert. Minden pakli legfeljebb 40 kártyát tartalmazhat, így jól meg kell majd fontolnunk, hogy milyen lapokat viszünk magunkkal. Kezdetben van egy távolsági, egy közelharci és lopakodó pakli, de elég hamar megkapjuk majd a személyre szabás lehetőségét. Miközben egyre többet gyarapodik a tudásunk, ezzel párhuzamosan erősödik az ellenfél tábora is, így sosem éreztem magam túlságosan erősnek, a kihívás jelenléte tehát mondhatni állandó volt a játékidő során.

A játék látványvilága egy kettős érzést vitt végbe bennem. Néhol szemkápráztató helyszínek, animációk vártak, néhol viszont úgy éreztem, hogy nem igazán érzem magam a játékban, hanem sokkal inkább egy külső szemlélője voltam a cselekményeknek, amelyek még a képzeletbeli világ ellenére sem tűntek valósnak. A zenei aláfestés azonban kárpótolt az audiovizuális élményre vonatkozóan, hiszen mindig jelenethez illő, szigorú, olykor pedig lágy tempót diktáló tónusok csengtek a fülemben.