Kategóriák: CikkekPC tesztek

Kernel Hearts – bemutató

A Kernel Hearts egy anime stílusú roguelike játék, mely már az első pillanattól megfogja az embert a látványvilágával és az alapötletével. Roguelike játék létére tekintettel egy viszonylag rövid, kompakt kalandot kapunk, mely nem feltétlenül a műfajának kiemelkedő darabja, de legalább méltó módon bontja ki saját nagyszabású elképzelését.
A Kernel Hearts egy alternatív történelmi világba kalauzol minket, amelyben a Szovjetunió 1968-ban megelőzte a nyugati blokkot, és elsőként juttatott embert a Holdra. A küldetés egyik űrhajósa azonban várandós volt, és amikor később megszületett a gyermeke, a kislány különleges, aranyszínű szemekkel jött világra. Nem sokkal később természetfeletti képességek is jelentkeztek nála. A szovjetek természetesen hamar felismerték az ebben rejlő lehetőséget, és elkezdtek egy egész hadseregre való, névtelen lányt kinevelni. Ők lettek a Vessels of War, akik különleges képességeikkel sorra számoltak le a Szovjetunió ellenségeivel. A világ azonban végül nukleáris háborúba sodródott, amelynek következtében az emberiség csaknem teljesen elpusztult.
A civilizáció összeomlása után az emberek erőszakba és erkölcsi hanyatlásba süllyednek, miközben a földből egy hatalmas építmény emelkedik ki, az égből pedig hamu kezd hullani. Az emberiség megmaradt tagjai a Bábel tornyához gyülekeznek, mivel úgy tűnik, annak közelében legalább halványuló emlékeiket képesek megőrizni. Miközben mindenki a vég eljövetelére vár, egy fontos részlet még felmerül: néhány különleges képességű lány genetikai mintáját korábban rögzítették és eltárolták.
Így kerülünk Fernet emlékeibe, aki a M.A.H.O.U. nevű egység kapitánya. A csapat feladata, hogy megmássza Bábel tornyát, és véget vessen az égből hulló hamuesőnek. A játék már a nyitó animációban rengeteg háttér információt zúdít ránk, miközben sikeresen teremti meg a reménytelenül nagyszabású küldetés hangulatát. Szerencsére nem kizárólag a világ pusztulására és a végítéletre koncentrálunk: a roguelike játékoktól megszokott módon a központi városban egy kisebb NPC- és szövetségescsapat tagjaival is kapcsolatot alakíthatunk ki, akiktől további részleteket tudhatunk meg a háttértörténetről.
A Bábel tornyába vezető küldetések a Folktale Fields nevű területen kezdődnek, amely egy hatalmas, füves aréna dombokkal, véletlenszerűen elhelyezett építményekkel és ellenfelekkel. A játékot sokan (főleg a marketing miatt) a NieR-sorozathoz hasonlítják, és bizonyos mértékig érezni is ezt a párhuzamot a mozgásban és a harci animációkban. Az úgynevezett angyalok legyőzésével rózsaszín Stray Souls lelkeket gyűjtünk, amelyeket a pályákon elszórt Holdszentélyeknél használhatunk fel a karakterünk fejlesztésére.
A felfedezés során lebegő lelkeket, újonnan megjelenő ellenfeleket és különféle gyűjthető tárgyakat tartalmazó ládákat találunk. Utóbbiak olyan relikviákat rejtenek, amelyekkel tovább mélyíthetjük kapcsolatunkat a városban és a küldetések során megismert karakterekkel. Emellett elpusztítható virágok is akadnak, amelyek különleges termekhez vezető átjárókat nyitnak meg. A célunk egyszerre a karakterfejlesztés, hogy bírjuk a harcot az egyre erősödő ellenfelekkel és a kék Lost Wishes megszerzése, amelyek segítségével a pályákon található koporsókat nyithatjuk ki. Ezek új képességeket és passzív bónuszokat biztosítanak számunkra.

Az alapvető játékmeneti ciklus tehát viszonylag egyszerű, a tempót azonban folyamatosan gyorsítja a Sin Meter. Ahogy ez a mutató emelkedik, az ellenfelek egyre erősebbé válnak, és különféle katasztrófák nehezítik meg a dolgunkat. Előfordulhat például, hogy üstökösök csapódnak a földbe, vagy napfogyatkozás borítja sötétségbe a környezetet, jelentősen korlátozva a látótávolságunkat.
Amikor a Sin Meter eléri a 90 százalékot, egy bibliai leírásokhoz hű, félelmetes angyal jelenik meg az égbolton, és figyelmeztet minket, hogy ideje befejeznünk a felfedezést. Ekkor egy véletlenszerűen elhelyezett kozmikus lifttel kell eljutnunk a következő szintre, ahol Daiki, a liftes fiú is vár minket. Ha nem indulunk tovább időben, az angyal haragjával kell szembenéznünk.
A Kernel Hearts egyik legnagyobb problémája a Sin Meter által ránk zúdított túlzó nehézség volt, ugyanis ez a mutató még normál nehézségen is túlságosan gyorsan emelkedik, az alapellenfelek pedig már önmagukban is meglehetősen sok életerővel rendelkeznek. Az ellenfelek emellett amúgy is sokkal gyorsabban lépnek felfelé erősségben, mint mi. A metaprogresszió során feloldható, a karakterek operációs rendszerébe rendezhető chipek (mely szintén a Nier: Automata-t idézi) ugyan különféle bónuszokat biztosítanak, ezek hatása azonban szinte elhanyagolható.
A játék legemlékezetesebb részei egyértelműen a főellenfél-harcok lesznek. Több angyallal és ördöggel is összecsapunk, amelyek mindegyike különleges képességekkel és változatos támadásokkal rendelkezik. Egyes főellenfelek meglepően sokféle mozdulattal támadnak, a harcok pedig annak ellenére is jól követhetők, hogy a képernyőn időnként szinte minden egyszerre történik. A látványos összecsapások kifejezetten izgalmas pillanatokat eredményeznek, a végső főellenfél pedig vizuális és játékmeneti szempontból is egészen elképesztőre sikerült. Nem szeretném lelőni a poént, de az anime- és JRPG-hagyományokból merítő, argentin fejlesztésű játékban alighanem nem lesz nehéz kitalálni, milyen karakterrel kerülünk majd szembe a fináléban.
A nagyobb főellenfelek legyőzésével újabb karaktereket oldhatunk fel, akik mind eltérő harcstílussal rendelkeznek. Fernet, az elsőként irányítható hősnő argentin származású, és idézőmágiát, valamint egy hagyományos kardot használ. Spika egy félénk japán szamuráj, aki gyors katana ütésekkel támad, viszont valamivel gyengébb védekezéssel rendelkezik. Laika egy szovjet katona, aki hatalmas kardját akár az ellenfelekhez is vághatja, és a nehéz kardforgatásról egy erőteljes, ökölharcra építő stílusra is átválthat. Dolce csak az utolsó előtti főellenfél legyőzése után válik elérhetővé. Az olasz előadóművész ostort és klónozó mágiát használ, így egyszerre többedmagával képes körülvenni és elárasztani az ellenfeleket.
Azok, akik a roguelite műfajtól végtelen újrajátszhatóságot és több száz órányi tartalmat várnak, valószínűleg csalódni fognak. A Kernel Hearts ugyanis a próbálkozások között nem kínál akkora változatosságot, mint a műfaj legjobb képviselői, a teljes élmény pedig nagyjából 10 órát vesz igénybe, ügyességünktől függően, nagy előnye azonban a 4 fős kooperatív játékmódja.

Megosztás
Közzétette:
Shaxx

Legfrissebb bejegyzések

Demons’ Night Fever – bemutató

A Demons’ Night Fever egy új, sötét humorú, még extrább megközelítése stratégiai RPG műfajnak a…

2026-11-13

Terrible Lizards – bemutató

Juss be egy elhagyatott dínó parkba, és nyerj betekintést a sötét titokra, a, melyek alatta…

2026-11-10

The Transference – játékteszt

Ki kell jutnod a saját házadból, miközben mindenféle puzzle-t és fejtörőt kell megoldanod, és közben…

2026-11-09

Dumb Ways to Build – betekintő

A közismert, fülbemászó Dumb Ways to Die alapján készült kooperatív "friendslop" játék az év egyik…

2026-11-08

Golden Swirl – betekintő

A Golden Swirl egy egyszerű mechanikai változtatással teljesen más irányba tereli a roguelike pakliépítőket: kiveszi…

2026-11-08