Jurassic World: Újjászületés – Filmkritika

Már szinte meg se lepődünk, hogy a Universal néhány évente előrukkol egy újabb dínós folytatással, ha úgy érzi, hogy van rá igény. Most azonban végre sikerült meg is reformálni ezt a kihalás szélén álló franchise-t.

Bár az utóbbi években rájárt a rúd a Jurassic-szériára, a bevételi adatokat tekintve az iránta tanúsított érdeklődés nem hagyott alább. Úgy tűnik, a közönség még mindig vevő a „milyen lenne, ha a dinoszauruszok köztünk élnének” témára, ha azt egy A-listás sztárokkal teli, nagyszabású kalandfilmben láthatja, de azért ne feledjük, hogy ebben hatalmas szerepe van az 1993-as klasszikus által lefektetett alapoknak. Az eredeti film ikonikus elemei és nosztalgikus hangulata adja azt az bizonyos Steven Spielberg-varázst, amit minden rész próbál valamilyen formában továbbörökíteni. Mert lényegében emiatt szeretjük a Jurassic-filmeket, ez az, amiért képesek vagyunk hetedjére is végignézni, miként szaladnak az emberek a dínók elől. Reménykedünk benne, hogy az új film talán újra meg tudja idézni azt eredeti szellemiségét. Az Újjászületés ebből a szempontból valóban egy újjászületést jelent a sorozat számára.

A 2022-es Világuralom már nem sok lehetőséget hagyott a Jurassic World kifulladt történétének bővítésére. Spielberg személyes ötlete volt, hogy inkább térjenek vissza a gyökerekhez egy önálló folytatással, amit az eredeti film forgatókönyvírójával, David Koepp-pel közösen dolgozott ki. A sztorit és a szereplőket megújították, de minden más téren ragaszkodtak az első rész bevált módszereihez. Így harminckét év után először olyan Jurassic-filmet kaphattak a nézők, ami döntően az őslényekkel szembeni túlélési szándékról szól egy trópusi környezetben.

A történet szerint a klímaváltozás és a világjárvány hatására a dínók terjeszkedése drasztikusan visszaszorult a legutóbbi film óta. Már csak az Egyenlítő környékén található néhány méretes példány, ez pedig pont kapóra jön egy befolyásos gyógyszerkonszernnek, ami a legnagyobb (és legtovább élő) őshüllők DNS-ét akarja hasznosítani az orvostudomány javára. A konszern képviselője fel is fogadja a prominens katonai előéletű Zora Bennett-tet, hogy vezessen egy akciót a DNS-minták megszerzésére az eredeti Jurassic Park szigetén. Persze a dolgok bonyolódnak, amikor kiderül, hogy a szigeten egykor génmanipulált dinoszauruszokat hoztak létre, amiknek egy része még ma is szabadon garázdálkodik. 

Eleve olyan szereplőkkel dolgozik, akiknek a jelleme már a korábbi részekben is előfordult, vagyis hamar meg tudjuk állapítani, kinek mi lesz a sorsa. A gyógyszercég képviselőjét kizárólag a pénz motiválja, így várható, hogy megalázó halált fog halni. Ezzel szemben a legfiatalabb kislány bármennyiszer kerül életveszélyes helyzetbe, Jurassic-film még sosem ölt meg kiskorút, így e téren nem kell szívfacsaró képsorokra számítanunk. Szintén kikövetkeztethető, hogy az egyéniséggel nem rendelkező csapattagok idővel elhullanak, ahogy azt is jó előre sejteni lehet, hova vezet a főszereplő erkölcsi fejlődése. 

Zora Benetten egyébként érződik, hogy a franchise főszereplői közül őt szánták a magnum opusnak. Van benne Alan Grant tudásából, Ian Malcolm humorából, Ellie Sattler érzékenységéből, Owen Grady bátorságából és Claire Dearing munkamoráljából. Ennek ellenére kevés jelenet van, ahol igazán megmutathatná a képességeit, és ez nem a rendező vagy Scarlett Johansson játékának hibája. Egyszerűen túl erős karakter ő ahhoz, hogy ne vonná el a figyelmet a társairól, ha még többet szerepelne. Mellette így azért kapunk némi mélységét a Jonathan Bailey által alakított antroplógus Henry Loomisból, vagy a Mahershala Ali által megformált Duncan Kincaid tengerészből. Ők alapvetően nem komplex figurák, a film során csak egyszer-egyszer engednek  betekintést a lelki világukba, de ennyi bőven elég, hogy funkcionális karakterekből valódi értéket közvetítő egyénekké váljanak. 

Dacára viszont a kiszámíthatóságnak, a film egyáltalán nem unalmas. Bármennyire is lerágott csont egy T-Rex támadás, még most is izgalmas tud lenni, ha jól fel van építve. A kameramozgás, a vágás, a hangeffektek és az időzítési technika itt remekül működnek összhatásukban. És mivel a cselekményben nincsenek kidolgozásra váró, szükségtelen sztorielemek, az élményteremtés maximálisan tud érvényesülni. Ez bizonyos jelenteknél még lehetőséget is ad néhány kellemes vagy épp meghökkentő fordulat alkalmazására.