theHunter: Call of the Wild – Bétateszt

Jelen cikk nem tesz kijelentéseket a vadászat ellen, illetve mellett. Teljesen lényegtelen, hogy itt állatokat kell lelőni, terroristák vagy szörnyek helyett. Így az olyan viták, hogy ezért valaki iskolásokat öl és hasonlóak, teljesen feleslegesek.

Mint minden játék esetében, ez csupán körítés, és úgy is kell kezelni. Kérem, hogy így kezeljétek a következő írást és a játékot.

Call of the Wild. A cím láttán biztosan sokaknak hatalmas erdők, tágas rétek, színes állatvilág és megannyi hasonló dolgok jutnak eszébe. Viszont mit nyújt mindezekből a játék? Megelevenednek képzeletünk elvárásai, vagy csupán illúziók maradnak, melyeket tönkretesz a komor valóság?

Nos, a bétateszt alapján a válasz: igen!

Először is, a játék nagyon szép. Ízlésesen, részletgazdagon tálalt vadon tárul a szemünk elé, mely változatos, színes, és ami a legfontosabb, élő. A növényzet reagál a mozgásunkra, a fényhatások kellemesek, a terepviszonyok tolakodás nélkül váltják egymást, a színek pedig harmonikusak és sokszor szemet gyönyörködtetőek. Az állatok remekül animáltak, ráadásul mozgásuk is a valóságot idézi. Továbbá a bejárható terület kellően nagy. A rendelkezésünkre álló egy pálya is elég impozáns volt, aminek köszönhetően vízparton, irtáson, sűrű aljnövényzetben és megannyi különböző területen is bizonyíthattuk képességeinket.

Szólnunk kell a hanghatásokról is, melyek nem csupán a körítésnek vannak jelen, hanem szerves részei a játéknak, így tehát kivitelezésük nem igen hagy kívánnivalót maga után – egyedül kúszás közben furcsállottam a kiadott hangot.

Figyelnünk kell rá, hogy mekkora zajt csapunk, honnan halljuk az állatokat…  Például, mivel a sűrű növényzet sokszor takarja el akár a pár méterre lévő állatokat, ezért nagyon jól tesszük, ha odafigyelünk az apró neszekre is.

A játékmenetet illetően semmiféle meglepetés nincs. Nyomokat kell találni, be kell cserkészni, majd le kell teríteni a kiszemelt állatot. Tervünk véghezvitelében segítségünkre vannak vadász lesek, rejtekhelyek, az állatok szokásait figyelembe vevő jelzések – mikor esznek és hol, mikor alszanak… és természetesen fegyverek és egyéb vadászati kiegészítők. Ráadásul a mai viszonyoknak megfelelően egy okostelefon is rendelkezésünkre áll, amely megannyi hasznos információt tartalmaz – és amit karakterünk szeret minél gyakrabban megtörölgetni, biztos nagyon drága volt a cucc.

Meg kell említeni, hogy a játék rendkívül épít a türelemre és a megfontoltságra. Az idő előtt kilőtt golyó hosszú percek munkáját teheti tönkre, a meggondolatlan futkorászás elijeszti az összes állatot, a nem megfelelő lőállás lehetetlenné teszi a precíz lövést, és még rengetegféle olyan tényező van, amelyek izgalmassá és kihívássá teszik a vadászatot.

Ugyanakkor a játék kész megjutalmazni erőfeszítéseinket, így pedig egy jól kivitelezett találat rendkívül feldobja az játékost, és boldogan rohan oda prédájához – aminél egyébként a lövés szögét, a találatot ért testrészeket, az állat súlyát és egyéb dolgokat is megtudhatunk.

Egyébként magunk is növelhetjük a kihívást, és felállíthatjuk saját mércénket, ezzel még tovább növelve a játék szavatosságát. Teszem azt, úgy döntünk, hogy csak tüdőre adunk le lövést, vagy minél közelebb, esetleg távolabb megyünk a célponthoz.

A fentiek együtt kiválóan egészítik ki egymást, így pedig rendkívül jó játékélményt adnak. Élvezet eljutni az első lépésektől a fegyver elsütéséig.  Érződik, hogy a készítők részéről a megfontoltság és átgondoltság, amivel a játékhoz viszonyultak. A Call of the Wild esetében a bétateszt is számos kellemes órát tudott nyújtani*, az ember élvezettel ölt akár 15-20 percet – néha még többet is, a szórakozás jegyében -, ennél nagyobb dicséret pedig talán nem is kell.  Kíváncsian várjuk, milyen lesz a kiteljesedett végső verzió.

(A multiplayer ugyan elérhető volt, viszont annyira bugosan, hogy sajnos nem tudtuk rendesen kipróbálni, így nyilatkozni sem tudunk róla, véleményt a végső verzió esetében mondunk róla.)