Agyas és Agyatlan – Filmkritika

A történet minden lehetőséget megad hozzá, kapunk eléggé polgárpukkasztó vicceket, gusztustalan altáji humort és részeges semmirekellő angolokat dögivel. Hogy miért teheti ez a filmet híressé kérdezhetitek, mert mindezt olyan szerethetően és kedvesen adja elő, mintha egy elsőáldozó szűzlány testébe bújt volna bele. A nyílt szexualitás kiemelkedően fontos a főszereplő karakternek, aki Cohen maga alakít, ahogy az is, hogy minél többet legyen részeg, és/vagy kiütve valami drogtól olyan szinten, hogy megszólalni alig tud. Erre is épül egyébként vagy két vicc, Illetve az is fontos hogy lássuk a Mark Strong által alakított szuperkém mennyire szuper is pontosan: nem lehet olyan kritikát írni, ami eléggé jól körülírja ezt az egészet, és még ezután az embernek van kedve elmenni megnézni a filmet, Az biztos, hogy aki megnézi, az nemcsak hogy jól fog szórakozni, de hogy utána nem lesz ugyanaz a Karthago együttes Requiem című száma az is biztos. Nekem nagyjából 24 órája gondot okoz belőle az a mondat, hogy “Ugye eljössz még, ha hallod az elefántdübörgést.?”. A történet persze elég sablonos. Az elején Nobby keresi az öccsét, Sebastiant, majd mikor megtalálja, akkor kiderül, hogy kém és egyből bajba keveri őt. Ezután „ketten a világ ellen” módban tolják végig a filmet, és mentik meg a világot. A gonosz Penelope Cruztól, aki meg akarja oldani a túlnépesedési problémát szimplán azzal, hogy megöli az embereket, akik a focidöntőt nézik.