Downwell – Indie

Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű. Nagyon addiktív, de szerencsére mobilos változat is van belőle, így bármikor elővehetjük, ha elvonási tüneteink lennének.

A játék roppant egyszerű története annyi, hogy főszereplőnk egy napon úgy gondol, hogy beugrik egy kútba, és felfedezi mi rejlik a mélyén csupán a lábán lévő Gunboots segítségével. Itt véget is ér a történet, és megkezdődik a véget nem érő pörgős akció.

Ahogy esünk lefelé, a cipőnket fegyverként használva lelőhetjük a kút mélyén élő szörnyeket, de el is taposhatjuk őket, ha a megfelelő ponton zuhanunk rájuk. Ez a játék gyors menete miatt nem egyszerű feladat, mert egy idő után örülhetünk, ha saját karakterünket felismerjük majd, nem pedig azt, hogy az alattunk lévő ellenség éppen mely pontján landolhatnánk. Ha nem jó ponton érintjük meg őket, akkor sebződni fogunk, ezért csak akkor ajánlom ezt a technikát, ha elég magabiztosnak érezzük a célzó képességünket. Cipőnkben lévő fegyverünk lőszere véges, és úgy tudjuk újratölteni, hogy leérkezünk vele a földre, ezért ügyelnünk kell a lövedékek számára is.

A pályák végén egy fejlesztést választhatunk a karakterünknek. Minden ilyen választásnál három upgrade közül választhatunk, és játékstílusunknak megfelelően könnyen megtanulhatjuk, hogy melyikeket érdemes számunkra kiválasztani melyeket érdemes mellőzni (az eltaposott ellenségek felrobbannak és AoE sebzést adnak; egy drón, ami lövi a körülöttünk lévő ellenségeket, stb.).

Zuhanásunk közben és az ellenfeleink megölésekor gemeket szedhetünk fel, amiket szintén különféle fejlesztésekre költhetünk. Néha a kút oldalában rejtett boltot találhatunk, ahol például életet, több lőszert vagy maximum élet növelést vehetünk.

Ha az életünk elfogy, akkor jön a permadeath, azaz akármit, amit eddig elértünk törlődik és újrakezdjük. Viszont van egy csík, amit az életünk alatt elért teljesítményből növelhetünk, és ez különféle stílusokat és színpalettákat nyit meg, amik megmaradnak. Az utóbbi annyira nem fogott meg, mert talán még nehezebb miatta a játék, mert nem lehet tisztán kivenni az ellenfeleink modelljét néhány esetben. A stílusok viszont annál többet tesznek hozzá a játékhoz. Csak példaként a Levitatetől lassabban esünk, így könnyebb navigálni, és jobb eredményeket érhetünk el.

A játékot leginkább a Binding of Isaachez tudnám hasonlítani: kegyetlen, de szórakoztató. Nincs két ugyanolyan végigjátszás, és minél jobban ráérzünk a játékra, annál nagyobb a kísértés, hogy egy újra beugorjunk a kútba.

Értékelés: 9/10