Dishonored: Definitive Edition – Játékteszt

Új generáció, új címek, és a régiek kiadva az újra, mint azt már megszokhattuk… Így elérkezett az egyik legjobb lopakodós játék új generációra való megjelenése is.

Nem másról, mint a Dishonored-ről van szó persze. Viszont a „definitive” szócska már rögtön szemet szúró, hogy csak egy példát mondjak „Last of Us REMASTERED”. Nagy különbség van a „definitive” és a „remastered” kiadások között, mert amíg az előbbi inkább csak egy port az új generációkra, addig az utóbbi pedig egy teljes ráncfelvarrást kap.

Sajnos a Dishonored-nak ez a kiadása is 30 fps-re van zárva, ami elég fura… Egy kis javítást kaptak a fények és az élek, bár nem igazán érzékelhető, hogy jobb lenne bármivel is. Azért, hogy jót is mondjak, a kontroller hangszóróján beszél a szív hozzánk, illetve azon keresztül halljuk a képességeket és a maszkunk távcsövének közelítését is. Mind a négy dlc-t tartalmazza, ami az alap story után még további kihívásokkal lát el.

A játék még most is elég egyszerű… Kétszer játszottam végig ezt a kiadást, elsőre hard-on (legnehezebb fokozat, nincs very hard), és úgy, hogy nem öltem meg senkit, továbbá nem vettem semmilyen fejlesztést vagy képességet. Így csak a blink állt a rendelkezésemre, de így sem volt sok kihívás a játékban. Másodjára pedig csak a szórakozás kedvéért easy-n, és végig kaszabolva az utamba kerülőket, itt is csak blink használatával. Utóbbi egyébként még nehezebb is volt, többet haltam meg.

Inkább azoknak ajánlom a játékot, akik még nem játszottak vele (van ilyen? :O ). Egyébként meg szép kezdeményezés ez a kiadás, hogy ne vesszen a homályba a játék, főleg most, hogy jön a második rész.

Értékelés: 7/10