Game of Thrones: The Sword in the Darkness – Játékteszt

Kard a sötétben. Mely utat mutat és gyengén pislákol a Westeros feletti viharfelhők okozta sötétség sűrűjében.

Az első és második epizódról szóló cikkünkben már taglaltam a játékkal kapcsolatos problémáimat, ezért a mostani ismertető nem is annyira a játékról, hanem a történetről fog szólni.

Az ígéretes első rész és a számomra lassú, unalmasabb második rész után a harmadik epizódnak végre sikerült feltornáznia az érdeklődésemet, és óvatosan mondom ki, de végre a pulzusom is megemelkedett. A folytatás játékmenetében és látványában semmi nem változott, vagyis maradt ugyanolyan QTE-kkel tűzdelt interaktív film, mint eddig volt, és ugyanolyan ronda, mint korábban. Tudom, tudom, a grafika nem minden, de 2015-ben, figyelembe véve a stúdió korábbi vagy párhuzamos játékait, a Trónok harca látványát egyszerűen nem tudom hova tenni.

Na de jöjjön a fő mozgatórugó, a történet. A jelenlegi állás szerint a sorozat elején megismert Gared már a falon próbál helytállni, és készül a nagy megmérettetésre, ugyanis számára nem mindegy, hogy felderítőnek vagy építőmunkásnak fogják-e beosztani. Mindeközben Mira Királyvárban harcol a túlélésért, és próbál a szövevényes politikai hálóban úgy lavírozni, hogy ne veszítse el Margaery Tyrell támogatását, ugyanakkor ne akadjon össze a Lannisterekkel, emellett pedig segítse a családját. Aki olvasta a könyveket vagy követi a sorozatot, az valószínűleg most lesajnálóan mosolyog, ugyanis tudja, hogy drága Sansa-klónunk gyakorlatilag lehetetlen helyzetben van. Arról nem is beszélve, hogy megölte a vár egyik őrét, az pedig, hogy önvédelem volt, köztudottan nem számít ebben a világban.

Ironwoodban Rodrik próbál felgyógyulni a Vörös Nászon szerzett sebesüléseiből, és elszántan védelmezi saját házát a Boltonoktól, bosszút forralva öccse meggyilkolásáért. Eközben Asher, Ironwood egyetlen esélye Yunkaiban, egy fél világgal arrébb próbál segítséget szerezni Malcolm Branfielddel, akit anyja küldött hozzá.

Ha most a kedves olvasó furcsán néz, és ne adj isten a fenti felzárkóztatót kétszer olvasta el, megértem. De hát ez már csak így meg Westeroson. Sok, bonyolult szál, különböző indítékok és karakterek. Ami viszont határozott fejlődés volt a harmadik részre, hogy végre az összes szál beindulni látszik. A második részben hidegen hagytak a karakterek. A harmadik részre megszerettem őket. A játék valamilyen ördögi varázslattal elérte, hogy számos karakter sorsát a szívemen viseljem, leginkább a meglehetősen kilátástalan helyzetben lévő Rodrickét, aki állapota miatt nem tudja felvenni a harcot a saját házában tanyázó Boltonékkal. Mégis megteszi a magáét. A harmadik rész kellőképpen megcsavarja az alaphelyzetet, Ironwood összes szereplője halálos veszélyben van, és minden jelenet valamelyikük halálával fenyeget. A rész vége felé szinte pattanásig feszült idegekkel vártam néhány karakter sorsát. Még Mira története is izgalmas fordulatokkal kecsegtet, pedig az ő karakterétől vártam a játék elején a legkevesebbet.

Összefoglalva tehát: a harmadik rész elindult egy olyan irányba, amit ha képes tovább fokozni, még jobban elmélyíteni, még izgalmasabbá tenni, akkor a hatodik rész végére talán még a könyvek és a sorozat színvonalára is felemelkedhet. Sajnos a típushibák maradnak, a döntéseim súlyát még mindig nem érzem, habár könnyen elképzelhető, hogy mindegyik egy hosszabb terv része lesz. Félúton vagyunk, a szezon végére minden kiderül. De az előzetesen értékelésként beharangozott hat pontom most jelentősen megemelkedett.