Sid Meier’s Starships – Játékteszt

A Sid Meier’s Starships egy táblajátékszerű élményt nyújtó játék, ahol feladatunk az űrben lévő bolygókat elfoglalni és a föderációnkhoz csatolni.

A legutóbbi Civilization: Beyond Earth (amit a játékosközösség elég negatívan fogadott) az űrkorszakban játszódott. Új frakciókat és egy affinitásrendszert vezetett be. A Starshipsben ugyanezek elérhetőek, bár nem látok olyan számottevő különbséget egyik frakció-affinitás kombináció között sem. Ugyan vannak bónuszok, amiket ad egy-egy affinitás vagy népcsoport, de nem hiszem, hogy megfelelő mértékben befolyásolná a játék menetét. Lényegében, ha csak a hasunkra ütve rámutatunk egy népre és egy affinitásra, akkor sem leszünk hátrányban a hosszas megfontolást követő kombináció választáshoz képest.

A játékmenet egy átlagos mobiljátékhoz hasonlítható. Semmi bonyolult nincs benne (és talán emiatt nyújthat több embernek jó időtöltést). Egy űrhajóflottával indítunk és bolygóról bolygóra járva planétákat "foglalunk" el és csatoljuk azokat föderációnkhoz. Több nyerési opció is elérhető a játékban (ahogy azt már megszokhattuk a sorozattól):

• Populációs győzelem: a teljes populáció 51%-át hozzácsatolni a föderációhoz
• Dominációs győzelem: az utolsó életben maradt játékosnak lenni
• Tudományos győzelem: három hatos szintű technológia kifejlesztése
• Csoda győzelem: hét csodát kell birtokolni

Ez a négy opció megadja a lehetőséget, hogy mindenki a saját maga ütemében és stílusának megfelelően vándorolhasson az univerzumban. A rövid kampányidő mellett (pár óra) bárkinek kellemes időtöltést tud okozni, még akkor is, ha a "még egy kör" szindróma miatt eddig inkább távol maradt a Sid Meier-féle játékoktól.

Kétféle módja van a játéknak. Van egy stratégiai mód, ami az univerzumban lévő bolygókat mutatja. Itt megnézhetjük, hogy milyen bónuszok, technológiák és városok érhetőek el rajtuk. Láthatjuk még, hogy kinek a föderációjába tartoznak jelenleg a bolygók és hogy hova tudunk eljutni róla, ugyanis egy-egy bolygóról csak meghatározott útvonalakon haladhatunk tovább. A másik a csata mód (legalábbis én ezt a nevet adtam neki), ahol vagy ellenséges népek (akár még űrkalózok is lehetnek!) ellen vívunk csatát, vagy egy meghatározott feladat teljesítése a célunk. Ilyen feladat lehet például, hogy tartsuk irányításunk alatt a harci területen elhelyezett 3 pontot. A harctéren szintén körökre osztottan harcolunk. Nagy szerepe van a környezetnek is, mert ugyan keresztül tudunk lőni egy-két meteoron ha nagyon szükséges, de akkor sebzéslevonással fogunk szembesülni. Ha elérjük a 0%-ra csökkentett kimeneti sebzést, akkor a játék meg is tiltja a lövést (ez mondjuk elég logikus dolog 🙂 ). A leghatékonyabb csaták elérése érdekében mindig alaposan át kell néznünk a terület adta lehetőségeket és olyan helyekre beköltöztetni a hajóinkat, ahol például a szűk átjárókra rálátunk, és ha közeledne az ellenfél, nem tud kihátrálni a flottánk tűzereje elől.

Összességében a Sid Meier's Starships azt a hiányzó elemet nyújtja egy különálló játékként (amit én a Beyond Earthben nagyon hiányoltam, az űrkorszakban játszódó történet létére), hogy nem csak egy kezdő területen harcolunk, hanem azon továbblépve más bolygókat is az irányításunk alá vonhatunk. Aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, nyugodtan belekezdhet a játékba, mert nem kell attól tartani, hogy napokig nem fogunk aludni amiatt, hogy még mindig azt az egy utolsó kört kérjük ki. A játék elérhető mobilverzióban is. Szerintem sokkal jobban illik hozzá az érintésvezérlés, ezért én kifejezetten ajánlom azt a platformot.

Értékelés: 7/10