Alone in the Dark: Illumination – Bétateszt

Az Alone in the Dark 1992-es megjelenése óta számos folytatást kapott, melyek fokozatosan elhagyták az első rész túlélőhorror jellegét. Nincs ez másképp a hamarosan megjelenő Alone in the Dark: Illumination esetében sem, amelyik a hatodik a sorozatban.

A betában egy karakterrel játszhatunk, Hunterrel, akinek egy AK-47, dupla pisztoly és egy lángszóró áll rendelkezésére, hogy kiirtsa a szörnyeket. Ám a helyzet nem ilyen egyszerű. Ahogyan azt a címe is sugallja, ahhoz, hogy megölhessük ellenfeleinket fénybe kell csaljuk őket, ellenkező esetben hiába pumpáljuk beléjük az ólmot, elesnek és felállnak, majd szaladnak utánunk. Valamiért viszont minden pályán számos lámpa, meggyújtható tűz található, amellyel majd az egész pályát bevilágíthatjuk. Az egyetlen nehézség az, ameddig végigfutunk gyorsan a pályán, és az összes kapcsolót megnyomjuk, és minden tüzet begyújtunk. Agyatlan AI-szörnyek tömege masíroz majd utánunk, akiket Paksot is megterhelő fényárban teli tárral fogadhatjuk. Számomra ez a rész teljes mértékben kiirtotta a túlélőhorrorok ikonikus nehézségérzetét, mivel az egyetlen dolog, hogy egy fényt generálva az összes lőszerünket belepumpáljuk az ellenségbe.

A pályák valóban nagyon sötétek (egészen addig, amíg fényt nem kapcsolunk). Felépítésüket a Left 4 Deadhez tudnám hasonlítani. Világító körvonalakkal jelzik a küldetéstárgyakat és a feladatokat, amiket végrehajtva haladhatunk előre és teljesíthetjük a pályákat. Például az egyik pályán egy vihar közepette az egyik lámpaoszlopba belecsap a villám, és hogy ezt kihasználhassuk, a megkeresett elektromos vezetékek segítségével el kell juttatnunk az elektromosságot a küldetésünk célpontja felé. Egyjátékos módban még kihívásnak lehet tekinteni ezeknek az összeszedését és a dolgok összeállítását, de nem tudom, ha megérkezik a co-op támogatás, akkor mennyiben lesz még nehéz, ugyanis 4 játékosnál 2 darab vezetéket összeszedni 2-2-es csoportokban talán nem annyira durva feladat. A tájat nagyon jól eltalálták a készítők, sötét és talán már klisészerű, de valamiért nem félelmet generáló. Nincs meg az a stresszfaktor, hogy jaj, talán előugrik a kanyarból egy szörny, és összecsinálom magam. Ahogy azt az elején említettem, a túlélőhorror játékok szerelmesei valószínűleg nem fogják a szívükbe zárni ezt a játékot, mert egy teljesen más irányvonalat képvisel az eddig megszokottakhoz képest.

Nem mehetek el szó nélkül a kameramozgás, a hangok és az animációk mellett sem. A fegyverek hangja és animációja egyszerűen borzalmas. Minimális költségvetésű játékokban komolyabb fegyveranimációkat láttam, mint amivel itt találkozhatunk. Bár ha csak az animáció lenne csúnya, akkor még talán megúszta volna a negatív kritikát, de ez a sci-fi lézerfegyverre emlékeztető pötyögtető hang abszolút kicsapta a biztosítékot. Ezt fokozza még a nagyon furán beállított kameraállás alacsony FOV értékkel, plusz az előző részből ismert opcionális FPS nézetre való váltás hiánya.

Sajnos sok jót nem tudok elmondani a játék jelenlegi állapotáról (pedig a szerkesztőség tagjai tudhatják, hogy én mindent megpróbáltam az ügy érdekében :)), de tekintve, hogy ez még csak az első zárt béta volt, a játékosok véleményei alapján bármi megtörténhet a végleges kiadásig. Gondolom, nagy problémát jelentett az is, hogy a nagyon újnak számító Unreal Engine 4 hajtja a játékot, ami temérdek összeomlási jelentéssel ajándékozott meg a játék alatt, de ettől béta egy béta. Nagyon remélem, hogy a készítők a Steam közösségétől szerzett információkkal, javaslatokkal és crash-jelentésekkel végre jó irányba tudják terelni a fejlesztés folyamatát, és egy igényes Alone in the Dark-játék lesz a végeredménye.