A Bird Story – Játékteszt

11 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Az A Bird Story egy kimondottan érdekes alkotás. Direkt nem játékot írtam, mert akként értékelni lehetetlen lenne, sokkal inkább nevezhető egy kevés interakciót engedélyező, filmszerű élménynek. De abból a jobbik fajtába tartozik.

A legerősebb része a narratívája, noha egyetlen írott szó vagy dialógus sem jelenik meg vagy hangzik el a történet folyamán, a történetmesélés leginkább a jellegzetes képi elemekre és az animációra támaszkodik. Történetünk főszereplője egy élénk fantáziával megáldott kisfiú, aki láthatóan nem igazán tud beilleszkedni a mindennapok körforgásába. Az iskolában dekoncentrált, vagy az ablakon bámul kifelé, vagy esetleg alszik. A legtöbb karakter arc nélküli, áttetsző szellemként van jelen körülötte, akiken minden gond nélkül átsuhan, ezzel is hangsúlyozva a magány érzését. A fiú az iskolából hazasétálva ráül a libikókára, de mivel senki más nem csatlakozik hozzá, így továbbáll. Hazaérve ismét az üresség és a magány érzése kerít minket a hatalmába, a monokróm szürkés-barnás színek, vagy az olyan jelenetek miatt, mint ahogy a fiúcska a liftben tesz egy bátortalan lépést, a vele utazó emberrel ellentétes irányba. A lakásba belépve üzenetek fogadják a hűtőn, valószínűleg a szülőktől, akik a játék folyamán egyszer sem láthatók. Mind-mind olyan elem, amely igazi hangulatot áraszt, szavak nélkül is megérthető, átérezhető.

Másnap hazafelé menet megment egy sérült madarat egy borztól. Mivel az állatorvosi rendelőt zárva találja, ezért úgy dönt, hogy magával viszi, és gondját viseli. És innentől fogva az életével együtt a játék is átalakul: élénkebbre váltanak a színek, sokkal több kapcsolatot teremt másokkal, az egész történetnek valahogy boldogabb, kellemesebb lesz a hangvétele. Ettől kezdve még jobban felerősödik a narratíva, felhívja a figyelmünket arra, hogy milyen fontosak az őszinte barátságok, mert általuk képesek vagyunk felejteni, megváltozni.

A zenék és a hanghatások is nagy szerepet játszanak a történetben, rendkívül jól hangsúlyozzák az aktuális szituációkat, átérezhetőbbé teszik azokat, és mindez a pixel art stílussal párosítva lehengerlő élményt nyújt.

Negatív dolgot nem igazán tudok mondani, talán a rövidsége az, ami ide tartozik, de ez relatív dolog, illetve az interakció hiánya. Néha átvehetjük a kontrollt, de akkor is csak annyira, hogy a kurzor billentyűkkel irányíthassuk a karakterünket, a következő jelenetsorig.

Grafikai stílusa, zeneisége, történetvezetése kimagasló. Azzal, hogy leginkább a történet vizuális megjelenítésére koncentrál, jó pár hagyománnyal szakít, nem igen találkozhattunk hasonló megvalósítással ebben a témakörben. Ám pont ettől jobb, mint az átlag.