Gabriel Knight: Sins of the Fathers 20th Anniversary Remake – Játékteszt

Manapság reneszánszukat élik a különféle remake-ek és rebootok. A Gabriel Knight: Sins of the Fathers 20. évfordulójára kiadott verzió is az előbbi hullámot igyekszik meglovagolni.

Akik ismerik az eredeti, 1993-ban kiadott változatot, sok meglepetésre nem számíthatnak, hiszen a történet, a szereplők, a feladványok, apróbb változtatásoktól és kiegészítésektől eltekintve, megegyeznek az első kiadásban találhatókkal. Ha valakinek mégis kimaradt volna ez a klasszikus, annak egy kis felzárkóztatás: a Gabriel Knight-sorozat egyike a hajdanán szebb időket is megélt point and click stílusban készült játékoknak. A történet New Orleans városában és annak szomszédságában játszódik (némi kitérőt azért teszünk Afrikába és Németországba is), ahol egy sorozatgyilkos szedi áldozatait. Az esemény „vudugyilkosságok” néven híresül el, lévén a gyilkos rituális módon végez kiszemeltjeivel. A történet főhőse Gabriel, egy író, aki a rendőrséggel együttműködve próbálja kibogozni a szálakat, nem mellesleg új könyvének alaptémáját is ebben keresi. Nyomozása során egyre mélyebbre ás, és megannyi sötét titokra derül fény New Orleans városkájával és lakóival kapcsolatban, nem beszélve Gabriel rémálmainak okáról, amelyek jó ideje kísértik.

Ahogy azt a történet előrevetíti, egy elég komoly hangvételű témát feszeget a játék, ám érdekes módon az egészet belengi egy könnyedebb hangulat, Gabriel poénjainak és flörtjeinek, a narrátor megjegyzéseinek, vagy úgy alapjáraton a különféle képi humornak hála, mint mikor a pantomimes úriember heccből elkezdi követni az embereket.Játékmechanikáját tekintve megegyezik az újrakiadás a klasszikus verzióval, van benne tárgykombinálás, rengeteg párbeszéd, jó pár helyszín, amit átfésülhetünk, minden, amit a stílusban megszokhattunk az évtizedek alatt, de semmi több.

Grafikailag némi javításon esett át a cím, de nem kell full HD-s grafikai orgiára számítani, inkább stílusosnak mondanám, mint gyönyörűnek. A karakterek mozgása kicsit suta, és az újabb címekhez viszonyítva erősen retro, hiába lettek a harmadik dimenzióba átültetve. Akit ezek a dolgok nem zavarnak, az jól fog vele szórakozni. A zene ebben a verzióban is hangulatbomba lett, az eredeti számokat újrakomponálták, így modernebb lett a hangzás. A szinkron megfelelő, a megszólaltatott karakterek mindegyikéhez illik a választott orgánum, noha Gabriel talán túlságosan is ripacs lett.

A Gabriel Knight Sins of the Fathers 20th Anniversary Edition megőrizte felmenője báját és tudását, kapott némi ráncfelvarrást is, így akinek kimaradt 20 évvel ezelőtt, az most bátran tehet vele egy próbát. A stílus kedvelői megtalálják benne a számításukat, hiába van olyan érzése az embernek, hogy így, 2014-ben azért kicsit többet várnánk. Ha készül remake a folytatásokból is, az talán jobb lesz, én mindenesetre reménykedem.

Értékelés: 7/10