Metrico – Játékteszt

„Mégis mi a fene ez?!” Nem tudtam eldönteni, hogy milyen játékélményre számíthatok, csak mértani dolgokat láttam össze-vissza cikázni, a háttérben fel-leugráló százalékokkal és folyamatosan mozgó diagramokkal. A választ a cikkünkben olvashatjátok.

Ez egy PS Vita-exkluzív agytorna. Mint a címből is látható (ha felütjük a régi matematika tankönyvet), egy geometriai fogalomról van szó, amelynek a távolságfüggvényekhez van köze, de nem kell megijedni, nem fogunk találkozni bonyolult egyenletekkel a játék folyamán. Történetre és drámai fordulatokra ugyancsak ne számítsunk, mert az nincs a programban, de e helyett jól kiszámolt és pontos differenciálgeometriai platformerfeladatok igen. Választhatunk, hogy férfi vagy női karakterrel kívánunk-e megmérettetni, aki majd bezuhan ebbe az izgő-mozgó világba. Elkezdünk haladni előre, sikeresen átjutunk az első akadályokon, amelyek a platformerkedvelőknek nem lesznek túl nehezek, aztán igencsak próbára teszi a program az agyunknak azon féltekéjét, ami a logikai dolgokért felelős.

Gondolok itt olyan kihívásokra, hogy például egy magas emelvényen áll karakterünk, felette ott a checkpoint (a kör lenyomásával bármikor visszaugorhatunk erre a pontra, és minden kezdődik elölről), alatta ott az út, amivel elhagyhatjuk az adott pályaszakaszt. De ha leugrunk, hirtelen az előttünk lévő oszlop lecsapódik, ezzel elvágja a továbbjutás felé vezető utat. De ha úgy esünk le, hogy még földet érés előtt, zuhanás közben pattanunk vissza a checkpointra, az oszlop felemelkedik, pont annyit, hogy a következő próbára átférjünk alatta. Az ilyesfajta dolgokat ki kell tapasztalni, és ezek fokozatosan nehezednek az előrejutással.

Ezenfelül a szoftver teljesen kihasználja a Vita alternatív irányítási formáit. A hátsó tapipaddal X és Y tengelyen lőhetünk is golyókat (ennek a későbbiekben lesz jelentősége), szintén kiaknázza a giroszkópban rejlő lehetőségeket is, amivel platformokat döntögethetünk, és a hosszukat is megváltoztathatjuk. Sőt mi több, a hátsó kamera is szerepet játszik ebben az egészben. Érzékeli a távolságot az adott tárgyaktól, amelyeket elé helyezünk, ez lehet a kezünk, vagy akár ráhúzhatjuk a messzebb lévő négy fal egyikére, és ennek függvényében méretváltozásokat lehet kicsikarni azon a platformon, ahol megfordulunk. A főmenüben a már elhagyott pályákat újra be lehet tölteni, ezek egy metróútvonalhoz hasonló ábrán jelennek meg, ahol az egyes szakaszok a megállók. 

Hasonló logikai programmal egyedül a Sony első konzolján találkoztam, ha valakinek dereng a Kurushi, akkor tudja, mire számítson. A Metrico vizualitása és zörejei egy steril elegyet alkotnak, egy üresnek látszó, történettől mentes, ámde annál érdekesebb 2D-s oldalra szkrollozós agytornában lehet részünk, ha beruházunk rá. Tehát, ha kényszert érzünk megpörgetni azt, ami a fülünk között van, és ne adj’ isten Vitánk is van hozzá, akkor ez legyen az.

Értékelés: 7/10