GC 2013 – Wolfenstein: The New Order – Próbakör

Kölnben lehetőségünk volt egy tartalmas próbakört futni a Wolfenstein: The New Orderrel. Katt a beszámolónkért!

Az elmúlt több, mint húsz év során nem sok örömben volt része a Wolfenstein rajongóinak, a sorozat elmúlt években megjelent iterációi rendre középszerű munkák voltak. Az első látnivalók alapján a Wolfenstein: The New Order se adott okott a bizakodásra, azonban közel egy órányi játék után úgy álltam fel a próbaverzió elől, hogy most reményekkel telve írom meg a következő sorokat.

Óriási gépszörnyeteg a publikus részen. Kattintásra nagyobb méret érhető el.

Egyrészt azért, mert ismét az öregedni nem akaró William 'BJ' Blazkowicz bőrében küldhetjük túlvilágra a német katonákat, másrészt azért, mert a Wolfenstein: The New Order konzervatív modernizálás mellett minden olyan stlílusjegyet magán hordoz, ami a sorozat, s úgy alapvetően a klasszikus belső nézetes shooterek sajátja. A MachineGames ugyanis nem akarta feltalálni a spanyolviaszt, a csapat mindössze a régi receptet bolondította meg, csipetnyi fedezékharcos lövöldözéssel, egy kis lopakodással, az ebből fakadó alternatív útvonalakkal (azért így is erősen lineáris a játék), na meg jó pár látványos, filmszerű jelenettel. Ez utóbbi például már a játék kezdetén felüti a fejét, a kipróbálható változat ugyanis egy prológussal nyit, amiben egy német kutatóközpontba kell betörnünk, s lehetőség szerint elfognunk az őrült Wilhelm 'Deathshead' Strasse-t.

Az erődítmény falán felmászva a ránk támadó náci katonák vonják el a figyelmünket, amikor hirtelen aspektust vált a kamera, s egy hatalmas utasszállító rongyol bele a hegy oldalába. Szanaszét repkednek a törmelékek, mi pedig próbáljuk elkerülni a magasból ránkzuhanó roncsdarabokat. A hegy tetejére érve csendben behatolunk az épületkomplexumba, a járőrőző katonákat pedig kedvünk szerint küldhetjük át a másvilágra. Aki a csendes gyilkolás híve, megtalálja számításait, az őrök háta mögé osonva egyetlen késszúrással végezhetünk velük, ha viszont a fegyveres párbajokban érzed magad otthon, akkor arra is van lehetőség. Az ellenséges katonák alapvetően létszámfölényükkel igyekeznek megnehezíteni a dolgunkat, de azért próbálnak fedezéket keresni, bekeríteni, s a már említett alternatív útvonalakat használva, hátba támadni minket.

Ami viszont nem változott, az a pergős, látványos és tényleg izgalmas tűzharcok, vagy a csak minimálisan visszatöltődő életcsík, így most is életpakkokat vagy éppen hátrahagyott kaját kell utánpótlsként használnunk. Ezúttal is találunk rejtett zugokat, ahol rengeteg érdekességre bukkanhatunk, köztük különféle aranytárgyakra, térképekre. A fegyverkínálat is széles skálán mozog, a nálunk lévő arzenál bármikor lecserélhető a németek csúzlijaira, de a sima Lugertől, a gránáton át, a hordozható minigunig, tényleg minden a kezünk ügyébe kerül majd. Maga a cselekmény ismét az okkultizmus körül forog, ennek megfelelően félresikerült kísérletek eredményeibe is belebotlunk.

Figyelmeztető felirat a zárt ajtós prezentációkhoz vezető ajtón.
Kattintásra nagyobb méret érhető el.

A küldetések mindegyike egyedi hangulatú, változatos helyszíneken játszódik. A játék prológusa a már említett erődítményben indít, majd egy csúnya sérülést követően évekkel később már egy kórházban ébredünk. És bár itt még vívtunk egy komoly harcot a német tisztekkel és bakákkal, sajnos lejárt az időnk, s át kellett adnunk a helyünket másnak. 

A Wolfenstein: The New Order közel egy órás próbaköre bizakodásra ad okot, hiába csak a játék egy apró szeletével ismerkedhettünk meg, az már most is jól látszik, hogy MachineGames úgy igyekszik tisztelegni a sorozat gyökerei előtt, hogy közben nem akar drasztikusan belenyúlni a már húsz éve működőképes receptbe.

A játék jövő tavasszal jelenik meg, PC-re, PlayStation 3-ra, PlayStation 4-re, Xbox 360-ra és Xbox One-ra.