Dredd – Filmkritika

A Dredd ékes bizonyítéka annak, hogyan lehet egy jó ötletet, akár igen alacsony költségvetéssel is nagyon jól, s hitelesen megvalósítani. Kár, hogy a mozilátogatók mégis messze elkerülték az újkori Dredd bírót!

A hazai Parlux jóvoltából holnaptól nálunk is mozikba kerül a Dredd, ami abszolút hátrányból indulva igyekezett megmutatni, hogyan is lehet kis költségvetésből, izgalmas, modernkori, de egyben a régmúlt akciófilmjeit megidéző szórakozást a vászonra álmodni, miközben azzal a skatulyával is meg kell küzdenie, amit a Sylvester Stallone-féle feldolgozás hagyatékaként még mindig magán hordoz eme kevésbé ismert képregényhős. Pete Travis teljesítette a lehetetlent, mert a Dredd úgy lett szórakoztató, hogy az akciófilmek régimódi aranyszabályait követi, közben pedig úgy lett modern és fiatalos, hogy a látványvilág nem öncélú, sokkal inkább a filmet szolgálja.

A Dredd története a távoli jövőben játszódik, ahol a világ nagyvárosainak lakói egyetlen nagy metropoliszba tömörülve élik mindennapjaikat. A vastag betonfallal körülvett gigapoliszban azonban nehezen tartható fent a rend és biztonság. Akad azonban egy rendőrbíró, Dredd, aki feltétel nélkül hisz az igazságosságban, így amikor újdonsült partnerével, a telepatikus képességekkel megáldott Cassandra Andersonnal egy 200 emeletes épülethez hívják ki őket, s csapdába esnek, nem esik pánikba. Felküzdi magát egészen a 200. emeletig, hogy aztán végleg leszámoljon a várost droggal mérgező Ma-Ma-val.

A történet egyszerűsége csalóka, na nem azért, mert többnek akar látszani, mint ami, hanem azért, mert élvezhetőségéből mit sem von le egysíkúsága. A sztori ugyanis magabiztosan robog előre, mindenféle logikai buktató nélkül, s ahogy szintről szintre halad Dredd és társa felfelé, úgy emeli a tétet a film is. Egyre látványosabb lövöldözések, verekedések, érdekes, de a sztoriból egy percig sem kizökkentő csavarok váltják egymást. S tulajdonképpen ennél többet nem is kell nyújtania egy akciófilmnek, amiben Karl Urban is pontosan azt nyújtja, amit elvárnak tőle. Kimért, minimalista játékot.

Értékelés: 8/10