Vaják: Az utolsó kívánság – Könyvajánló

Bár április óta kapható hazánkban a kisebb novellákat egy kötetbe sűírtő Vaják: Az utolsó kívánság, a PlayON által forgalomba hozott Sapkowski könyv megjelenése utána is megérdemli a reflektorfényt.

A The Witcher 2: Assassins of Kings májusi premierjét megelőzvén került forgalomba a játék univerzumának alapjait lefektető Andrzej Sapkowski lengyel író több novelláját egy csokorba fűző könyve, a Vaják: Az utolsó kívánság. A kötet az 1992-ben megjelent első könyv folytatásaként, egy évvel később, 1993-ban jelent meg, kronológiailag mégis előbbi tekinthető a Witcher univerzum első részének, ugyanis itt ismerkedhetünk meg a Vaják első történeteivel.

Sapkowski kötetében lazább szálakon keresztül kapcsolódó, hol rövidebb, hol hosszabb novellákon, afféle visszaemlékezéseken keresztül ismerkedhetünk meg Ríviai Geralt kalandjaival, s miközben részletesebben megelevenednek a főhős tettei, és betekintést nyerünk a múltjába és jelenébe, észrevetlenül egy központi sodor képei bontakoznak ki a 290 oldalas könyv végére. A novella-kollekció hűen ábrázolja azt a középkori, barbár hangulatot, ami a kelet-európai fantasy regényírókat jellemzi. Sapkowski meg se próbál finomkodni, az elkorcsosult világ ábrázolásához nem válogat az eszközökben, így az obszcén szavak, az erotika ugyanolyan fontos része a Witchernek, mint a kegyetlen, vérben gazdag, jól ábrázolt párbajok, vagy a sörtől bűzlő kocsmák.

Ennek megfelelően Geralt karaktere se a lovagiassága miatt válik szimpatikussá. A Vaják ugyanis nem egy hőstípus, minden cselekedetét, vagy tettét egyetlen dolog, a pénz vezérli. és ezt egy percig se rejti véka alá. Tettei után nincsen örömünnep, és senki se énekel róla dicshimnuszokat. Hősünk egész egyszerűen elvégzi a dolgát, majd felmarkolja jussát. Persze, ha bújtatva is, de azért Geraltban is megbúvik némi emberség, így sokszor pont az emberek uralta világ egyfajta görbe tükreként állítja szembe a szerző a hőst a tetteivel, vagy épp a cselekményt előrelendítő szereplők minden illemet és etikát mellőző viselkedésével, és az önmagából teljesen kifordult világ képével.

A Vaják: Az utolsó kívánság fantasy témája ellenére remekül közelít azokhoz az olvasókhoz is, akik kevésbé fogékonyak a témára. A novellák önmagukban is megállják a helyüket, végig lendületesek és olvasmányosak, ami azok számára is kedvet csinálhat, akik nem szeretnek elveszni a részletekben, és nem terebélyesebb, több száz oldalakon bemutatott meséket szeretnének magukba szippantani.

A kiadvány maga egyébként magas színvonalat és minőséget képvisel. A PlayON (egykori CD Projekt) gondos odafigyeléssel, pofás borítóval, és remek fordítással (Szathmáry-Kellerman Viktória fordította) tiszteleg a lengyel író munkássága előtt, s bár sokan a vaják fordítással nem igazán értenek egyet, a honosításra akkor sem lehet panaszunk. Csak remélni tudjuk, hogy a jövőben tovább bővíthetjük Witcher-gyűjteményünket!