Álomháború – Filmkritika

15 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Bár az Álomháborúra kiszabott embargó egy hete lejárt, és a filmet is gőzerővel vetítik a hazai filmszínházak, az élmény okozta álomkór egészen mostanáig tartott.

Zack Snyder képzelőereje valóban nem ismer határokat, és miután vizualitását tekintve egészen elképesztő dolgokat álmodott meg a 300-ban, majd a Watchmen moziban, nem volt kérdés, hogy a kötelező körök lefutása után zöldutat kap saját anyaga, az Álomháború, ami végül alaposan rámutatott a direktor több irányú hiányosságaira. A Sucker Punch ugyanis vizualitását tekintve néhol egészen elképesztő minőséget képvisel, a Snyder által papírra vetett forgatókönyvből azonban minden olyan alapvető szükséges elem hiányzik, amitől manapság filmnek nevezzük a celluloidra rögzített anyagokat.

Egy lányt megfosztanak a szabadságától. Babydoll (Emily Browning) azonban nem adja fel. Mindenre hajlandó, hogy kikerüljön a rács mögül, és meggyőzi négy társát, hogy szökjenek együtt. A szabad szájú Rocket (Jena Malone), a ravasz Blondie (Vanessa Hudgens), a hűséges Amber (Jamie Chung) és a magának való Sweet Pea (Abbie Cornish) egyesült erővel lázad fel a sors és fogva tartójuk, Blue (Oscar Isaac) valamint emberei, Madam Gorski (Carla Gugino) és High Roller (Jon Hamm) ellen. És amikor úgy érzik, hogy még sincs esélyük, felfedezik, hogy a borzasztó valóság elől van egy másik menekülő-útvonal is: a fantáziájuk. Babydoll vezetésével a bezárt lányok elképesztő küzdelmet kezdenek szamurájok, sárkányok, valószerűtlen gonosz lények ellen. Azonban a közös harc során el kell dönteniük, hogy mi az, amit képesek feláldozni a túlélésért, és a szabadságuk visszaszerzéséért.

Az Álomháború legnagyobb problémája, hogy tényleges történetet, mint olyat, csak nyomokban tartalmaz, az akciókat összekötő mesélős részek között még annyi habarcs sincs, hogy legalább egy pillanatra megálljon a lábán az aktuális mondandó, ráadásul a filmnek nincs egy összefogó kerete. A látottak olyan érzést keltenek a nézőben, mintha külön rendezett jelenetek sorát hajították volna egymás után. A mentsvárat a Snyder által megálmodott látványorgia jelenthetné, de az első két komolyabb akció után hamar kiderül, a direktor képzelőereje is korlátokkal küzd, így a film végén az igazi katarzis is elmarad, az utolsó, grandiózusnak szánt akciójelent ugyanis pont annyira szürke és egyszerű, mint az Álomháború dögös karakterei.

Értékelés: 3/10