HA/VER – Filmkritika

A szokásos pocsék magyar cím senkit ne tévesszen meg, a Ha/Ver nem egy huszadrangú tinimozi, hanem egy komoly társadalomkritikával nyakon locsolt, szuperhős-adaptáció, mely a humor mellett meglepően komoly érzelmeket képes közvetíteni.

A Kick-Ass egy meglehetősen friss képregényként robbant be a köztudatba, Mark Millar ugyanis sajátos univerzumában egy olyan szuperhőst teremtett, aki nem valami baleset folytán szerzett szuperképességei, vagy idegen mivolta miatt vált az emberek megmentőjévé. A klasszikus kliséket felrúgva itt ugyanis egy valóban hús-vér ember ölt magára kosztümöt, aki ugyanolyan hétköznapi problémákkal küzd, mint bárki más. Főhősünk ugyanis egy átlagos gimnazista, az ilyen korú fiatalokat érintő "komoly" problémákkal, amik elől egyedül a képregényei nyújthatnak menedéket. Ezek a könyvek inspiráljak majd, hogy hétköznapi hősként, önjelölt igazságosztóként járja a várost, ahol a gyengéket védelmezve próbáljon rendet tenni.

Nem baj, ha nem vagy tökéletes. A jó szándék is elég. Légy te is szuperhős! Dave (Aaron Johnson) már elég képregényt olvasott ahhoz, hogy úgy érezze, mindent tud a gonosz legyőzéséről. Elhatározza, hogy ő is beáll példaképei seregébe: szuperhőssé fejleszti magát. Vesz egy zöld ruhát, választ egy menő nevet, és nekivág a nagy kalandnak, hogy megtisztítsa városát a bűn mocskától. Azonban semmilyen szuperképessége sincs, ráadásul kissé ügyetlen is, ezért könnyen lehet, hogy a testhez álló zöld ruha nem lesz elég feladata teljesítéséhez. Különös felbukkanásának mégis híre megy. Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Ha/Ver egyre merészebb helyzetekbe kerül. Egyik életveszélyes akciója során egy elszánt apuka (Nicolas Cage) és kislánya sietnek a segítségére, akik szintén jelmezt viselnek, és nem is akármilyet. A helyi maffiafőnök (Mark Strong) azonban hamar megelégeli az állítólagos szuperhősök buzgóságát. Egy ravasz tervet eszel ki ellenük, hogy végleg eltüntesse az útjába kerülő álarcosokat.

Matthew Vaughn filmje minden elemében követi a képregényt, látványos seggberúgások, jól megkomponált, kissé színpadias akciójelenetek váltják egymást, miközben a humor sem szorul a háttérbe. A Kick-Ass mégsem nevezhető klasszikus vígjátéknak, a film nagy kanállal merít a szatirikus, ironikus elemekből, ami egy jókora társadalomkritikában teljesedik ki. A film talán egyetlen problémája, hogy egyszerre több karaktert próbál mozgatni a rendező, így egyesekre közel sem jut annyi idő, mint amennyit megérdemelnének, viszont Nicolas Cage és Chloe Moretz párosának alakítása minden percet megér. Utóbbi ismét bizonyította, napjaink egyik legjobb és legtehetségesebb gyerekszínésze, aki lassan egyedül is képes elvinni egy filmet a hátán, Cage pedig bebizonyította, nem érdemes még leírni, mert ha nagyon összeszedi magát, akkor remekül képes azonosulni egyes figurákkal.

A Kick-Ass minden hibája ellenére fantasztikusan jól sikerült film, a Csillagpor rendezője megfelelő ívben építi fel a történetet, miközben kellő mélységet kapnak karakterei, akik hálásak is ezért, hiszen nélkülük nem biztos, hogy ennyire élvezhető lenne a bugyuta magyar címet kapott képregény-adaptáció.

Értékelés: 8/10