A folytatások készítése mindig kényes terep, ahogyan már számtalanszor említettem hasonló cikkeim elején. A legjobb esetben egy olyan játékot kapunk, ahol az előd már működő rendszereit fejlesztik tovább anélkül, hogy elidegenítenék az eredeti alkotás rajongóit, miközben elegendő mennyiségű újdonságot hoznak ahhoz, hogy frissnek hassonaz új összkép. A Grime 2 is ezen az egyensúlyon táncol, a fejlesztők célja azonban az volt, hogy azokat is meg tudja szólítani a játék, akik a 2021-es első részt kihagyták. Az eredeti Grime egy sajátos hangulatú, 2.5D-s Metroidvania volt, erősen érezhető soulslike behatással, ami egy sötét, szürreális világban és könyörtelen küzdelmekben nyilvánult meg. Mindezt számos merész mechanikai ötlet tartotta össze, ami egy remek játékot eredményezett, ami szerintem nem kapta meg azt a figyelmet, amit megérdemelt volna.
A GRIME 2 az első rész teljes értékű folytatása. A látványvilág rögtön ismerős lesz az első játékot ismerők számára, mégis egy kicsit más irányba mozdult ahhoz képest. Az első rész organikus testekből és húsból formált tereit itt egy sokkal művészibb koncepció váltja fel. A folytatás világa festékből, törött szobrok darabjaiból és egy művész szobájának kreatív káoszából áll össze.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a groteszk teljesen eltűnt volna. A játék egyik fő motívuma a kezek lesznek, az ellenfelek és NPC-k pedig továbbra is torz, emberi alakot viselő lények. A boss ellenfelek viszont ez esetben olyanok, mintha egy expresszionista festmény szakadt volna ki a vászonból, a játék leglátványosabb modelljei mind hozzájuk tartoznak. A főhős ezúttal valamivel emberibb formát ölt, egy shape stealer „art mimic” formájában.
A felszín alatt azonban ugyanaz a jól ismert műfaji alap húzódik, mint az első játéknál. Összeomló platformok, tüskék, mérgező vízesések, minden, amit egy kihívást jelentő Metroidvania pályának tartalmaznia kell itt is jelen van. Emellett a játék csordultik van titkokkal és elágazásokkal, még ha néha kissé túlságosan is sablonosnak érződnek.
A történet most is inkább csak hangulat teremtésként van jelen, a festői világ szolgál háttérként szolgál nem pedig a játék mozgatórugójaként, amit inkább a felfedezés és a harcok adják. Ha pedig már megemlítettem a harcot, a GRIME 2 harcrendszere az, amiben meglátszik, hogy a játék igazán szintet lépett elődjéhez képest. Az első rész, ahogy említettem harcrendszerében a Soulslike játékok rendszereire épített, ahol a parry egy rendkívül fontos eleme minden összecsapásnak. A GRIME 2-ben szintén egy fontos eleme a harcoknak a parry rendszer, azonban itt ez már csak egy opció a sok közül. A folytatás elődjénél jóval nagyobb szabadságot ad: fegyverek, speciális képességek és a mimic mivoltunkat felhasználó új Mold rendszer rengeteg alternatív harci megközelítést kínálnak.
A Mold rendszer segítségével lényegében korábban legyőzött ellenfelek másolatait állíthatjuk magunk mellé harc közben. Ezek okos használattal komoly taktikai előnyt adnak, például elterelhetik egy boss figyelmét, vagy éppen hátba támadhatják azt. Egyszerre négy Mold másolat lehet aktív, és harc közben folyamatosan visszatöltenek, így folyamatosan részei maradnak a játékmenetnek.
A fegyverek választéka is meglepően széles, lesznek itt lassú, brutális kétkezes darabok és persze a gyorsabb fegyvervariációk is képviseltetik magukat. Minden fegyver rendelkezik egy gyors és egy erős alaptámadással, valamint egyedi speciális támadásokkal.
A nehézség továbbra is megmarad azon a szinten, amit az első játék lefektetett, de a folytatás annál engedékenyebb lesz ezúttal. Lehetőségünk lesz számos beállítással könnyíteni az igényeinknek megfelelően a harcokat, például az ellenfelek életerejének csökkentésével.
A másik nagy újdonság a grappling hook, amely nemcsak a platforming részeken, hanem harcok során is jó szolgálatot fog tenni ellenfeleink ellen. Egyetlen negatívuma, hogy hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy itt nem fog a kedvünkért lelassulni az idő a célzáshoz, hanem valós időben kell pontosan céloznunk. Ez különösen azon részeknél lesz fájó pont, ahol egy ugrás és levegőben való dash után kell pontosan céloznunk a továbbjutás érdekében.
Vizuális tekintetben a színesebb és sokkal élénkebb világ sokkal szemet gyönyörködtetőbb elődjénél anélkül, hogy elvesztené annak groteszk, szürreális hangulatát. Az aláfestő zene pedig még grandiózusabb, gazdagabb, lett.
Szörnyekkel való küzdelem, nem találom hol is a fejem.
Ugorj bele az Akatori gyönyörű pixel világába, próbáld ki Mako kalandját, hogy betekintést nyerj mit…
A Memories Off széria első lokalizált játéka megérkezett.
