Fruitbus – Játékteszt

Kiskorom óta imádok főzni. Imádok alkotni, érezni az ételek ízét, és a szeretetemet mások felé az alkotásaimmal kifejezni. Ez a szenvedélyem mindig őrült felfedezéseket képes szülni, hiszen kreativitásomnak sosem szabtam határt, és mindig kísérletezek a különféle összetevőkkel és alapanyagokkal.

Mondanom sem kell, hogy mosollyal az arcomon ültem a számítógépem előtt, amikor szembejött velem a Fruitbus nevű alkotás kedvcsinálója. Annyira aranyos köntösben volt tálalva az egész játék, és valahogyan már az előzetes videóból is kiderült, hogy ez a produktum bizony a korábban taglalt szenvedélyemet írja le, csak virtuális formában. Ezután természetesen kérdés sem merült fel azzal kapcsolatosan, hogy az elsők között leszek, akik belemerülnek ebbe az aranyos és szívmelengető kalandba.

A történet egy elég szomorú hírrel indul, miszerint tragédia történt, és szerettünk elvesztésével ránk marad a busz, mint örökség. Természetesen a busz nem egy szimpla közlekedési eszköz, hanem egy mesterien felszerelt mozgó étterem, amely már éveken át szolgálta az éhes és szomjas szájakat. Az örökségünket elfogadva egy nemes feladattal leszünk megbízva, miszerint nekünk kell átvenni a „szakács” helyét.

A cselekmény vezetése egyébként egy nagyon jól átgondolt szerkezet szerint halad előre, amelynek hála minden létező karakter külön küldetés sorozatot kapott, így az utazásaink során rengeteg emlékezetes szereplővel találkozhatunk, akik mindegyike valamilyen problémával próbál megküzdeni, amelyben természetesen mi lehetünk a segítségükre.

Játékmenet szintjén nem csak ételekkel kell szolgálnunk a ránk váró vendégeket, hanem tanácsokkal is el kell látnunk a szomorkodó lelkeket. Ezen felül a járgányunk is elvárja tőlünk, hogy odafigyeljünk rá, így példának okáért benzinnel kell feltöltenünk, hogy eljuthassunk A-ból B-be. A szigeten egyébként érdemes lett szétnézni és kalandozni, hiszen a különféle alapanyagokon kívül rengeteg titkos helyszín is ránk vár.

Utunk során a Nagymama újabb receptjeit is felfedezhetjük, amelyek újdonságként szolgálhatnak a vendégeink számára. Ami különösen tetszett a játékban az maga a megvalósítás. Minden szereplő reakciója vicces és aranyos formában kerül a képernyőre, és olykor szövegbuborékok helyett különféle gesztusokkal jelzik felénk a gondolatukat és annak mértékét. Ez akkor volt talán a legviccesebb, amikor egy dühös vevő feje elkezdett gőzölni, de szerencsére sikerült lenyugtatnom őt egy finom és édes nedűvel.