A Only Up kezdeti próbálkozása óta rengeteg hasonló 3D platformer megjelent a piacon, több kevesebb sikerrel. Véleményem szerint ezeknek a nagy része rendkívül fantáziátlan és unalmas koncepciókat vonultat fel, és inkább egy egyszerű stream fillerként funkcionál, mintsem egy kerek egész játékélményként. A Flipping Is Hard azonban számos olyan elemet felvonultat, amelyek igazán emlékezetessé teszik ezt a műfajt, és barátainkkal közösen elindulva is nagy élményt nyújt. Bár nem minden pillanatában hozza a maximumot, összességében egy remekül összerakott alkotásról beszélhetünk, amely egyszerre képes megnevettetni és az őrületbe kergetni minket.
Egy elveszett, gazdájához visszajutni próbáló, régi nyomógombos mobiltelefon története elsőre talán nem hangzik túl izgalmasnak, a játék azonban ügyesen vegyíti a komolytalan humort a komolyabb pillanatokkal. A kihívás nem teljesíthetetlen, de éppen eléggé megizzaszt minket ahhoz, hogy a türelmetlen barátaink inkább felhagyjanak a játékkal, legalábbis a következő checkpoint-mikróig. A játék ugyanis akár 16 fős többjátékos élményt is kínál, ami nagyban szakít a műfaj 1, maximum 4 fős szokásaival.
A Flipping Is Hard alapötlete egyszerű: Flippyt, a főszereplőként szolgáló mobiltelefont irányítjuk, aki valamilyen rejtélyes módon öntudatra ébred, miután egy csatornába fejest repülve egy szeméttelep dimenzióba kerül. Innen kell visszajutnia gazdájához, Jeffyhez, miközben különféle világokon mászik keresztül, és egyre nehezebb akadályokat győz le.
A játékmenet a fizika törvényeire épül, a fő eszközünk pedig Flippy dimenziói lesznek. Flippyt több irányba mozgathatjuk, az ugrásokkal pedig különféle platformokon és fejtörőkön kell átverekednünk magunkat, hogy végül egyre magasabbra jussunk. A megfelelő szög és az időzítés kulcsfontosságú: ha jól kapjuk el az ugrásokat, egészen elképesztő sebességre tehetünk szert, és akár egy teljes feladvány jelentős részét is átugorhatjuk.
A pályán található csomagokból, elrejtett „promó kódok”-kal valamint a nehezebb, opcionális kihívások teljesítése után különféle kozmetikai kiegészítőket kapunk, amelyekkel egyedivé tehetjük Flippyt.
A játék egyik fontos eleme a narrátor, aki folyamatos megjegyzésekkel kíséri az utunkat. Szarkasztikus beszólásai és kommentárjai színt visznek a kalandba, miközben a győzelemhez közeledve egyre inkább az az érzésünk támad, hogy valami nincs teljesen rendben a háttérben.
A narrátor időnként a The Stanley Parable hangulatát idézi: úgy tűnik, mintha a háttérből próbálná akadályozni vagy manipulálni a főhőst, miközben feltűnően pozitív hangnemben kommentálja az eseményeket. Az első néhány órában azonban még nem feltétlenül érezzük, hogy a megszólalásai mögött több rejlik egyszerű poénoknál. Az igazán érdekes fordulatok csak jóval később következnek, amikorra könnyen lehet, hogy már kevésbé figyelünk a narrátorra.
A pályatervezés legjobb pillanataiban a játék valóban megmutatja, mire képes. Egyes fejtörők megoldása annyira ötletes, hogy miután rájövünk a titkukra, szinte magától értetődőnek tűnik az egész. A korai szakaszokban azonban sokkal egyszerűbb feladványokkal találkozunk, amelyek nem igényelnek különösebb gondolkodást vagy erőfeszítést.
Ez azért sajnálatos, mert a későbbi pályák jóval kreatívabbak, és sokkal jobban kihasználják a játék alapmechanikáiban rejlő lehetőségeket. A színvonal nagyjából a kaland felénél kezd igazán emelkedni, így szinte biztos vagyok benne, hogy sokan nem fogják megtapasztalni a játék legjobb részét.
A Flipping Is Hard könnyen lehet az év legjobb 3D platformere, hiszen számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyek miatt érdemes, akár még egyedül is belevágnunk. A fizikaalapú mozgás, az ügyességet próbára tevő akadályok és az ötletesebb későbbi pályák remek alapot teremtenek, a narrátor pedig egyedi hangulatot kölcsönöz az egész kalandnak.
A történet szerint, egy a Los Angeles-i polgármesterválasztás végóráiban, az egyik esélyes jelölt gyerekét elrabolják,…
Amikor a "több ugyanabból" kifejezetten pozitív jelző.
