Kategóriák: CikkekPC tesztek

Enigma of Fear – játékteszt

Enigma of Fear egy paranormális túlélő-RPG, amelyet a Dumativa és Cellbit fejlesztett, és a Dumativa, valamint a Nuuvem adott ki. Kevés játék van, amely hasonló játékmenetet kínál – hasonló, de mégis számos tekintetben különböző játékként a Signalist tudnám említeni, így az Enigma of Fear valóban egyedi, rég látott élményt nyújt.

A játék során főszereplőnk Mia lesz, aki egy paranormális nyomozó, aki csapatával eltűnt édesapját keresi, akiről a játék kezdetén annyit tudunk, hogy a „Perimeter” nevű helyre utazott, és azt kérte Miától, hogy semmiképp ne kövesse. Mia, természetesen ezt a kérést figyelmen kívül hagyva barátai és csapattársai, illetve hűséges kutyája, Lupi segítségével próbálja megfejteni az Enigma of Fear rejtélyét és megtalálni eltűnt édesapját, miközben természetfeletti szörnyekkel küzd, és összetett fejtörőket old meg.

A játék nem tart fel minket hosszas oktatórésszel, közvetlenül bedob minket a mélyvízbe – pontosabban a Perimeter szélére, és menet közben magyarázza el a játék alapmechanikáit és az irányítást. Érdemes azonban kezdéskor átfutni a billentyűzetkiosztást. Szerencsére az irányítás meglehetősen egyszerű, azonban jobban járunk, ha ismerjük őket, minthogy rábízzuk magunkat a véletlenszerűen megjelenő felugró tutorialokra, mikor már épp harc közben vagyunk.

A játék kezdetén két nehézség közül van lehetőségünk választani: normál és detektív mód. A normál mód lehetővé teszi Mia gondolattérképének használatát, lényegében a játék minden hasznos információt mindenhol elérhetővé tesz számunkra, valamint minden helyszín elérhető benne, anélkül, hogy visszalátogatnánk oda egyesével, mikor információra van szükségünk. A detektív mód jóval immerzívebb élményt nyújt: itt nincs gondolattérkép, és valódi jegyzetfüzetet kell vezetnünk a nyomokról és a felfedezéseinkről – erre egyébként a Steam jegyzet funkciója tökéletes. A játék hasznára lenne azonban egy olyan nehézségi szint, ahol picit több segítséget kapunk, előfordult ugyanis, hogy az elhintett nyomok ellenére egyes rejtvényeket csak véletlenszerű próbálkozás útján sikerült megoldani.

A karakterek szinkronhangjai fantasztikusak, tökéletesen illenek a karakterek megjelenéséhez és ennek köszönhetően egy emlékezetes szereplőgárdát kapunk magunk mellé. A karakterek az átvezető dialógusok közben képregényszerű, skiccelt rajzok formájában jelennek meg, melyeken a beszélők állapota jól tükrözik a párbeszéd hangulatát.

A játék pixeles, 2 dimenziós karakter spriteokat helyez el egy 2.5 dimenziós világban, a modern megoldásoknak hála a retro hatású játékokra emlékeztetve egy rendkívül látványos élményt kapunk az Enigma of Fear-ben. Főleg a világítás és a kameraállás remek kihasználását tudom ezen a területen kiemelni.

A zenei aláfestés és a hangeffektek tökéletesen illeszkednek a játék sötét hangulatához. A zene néha visszafogott, finom gitárpengetésekkel, máskor pedig intenzív harci dallamokkal fokozza a hangulatot. A környezeti hangok, mint például a békák kuruttyolása vagy a szél süvítése, pedig tovább mélyítik az Enigma of Fear baljós atmoszféráját.

A harc, a nyomgyűjtés és a fejtörők megoldása mellett a játékmenet egy nagyon érdekes részét képezi Lupi, hűséges kutyánk is, aki mintegy másodlagos főszereplőként szintén irányítható általunk. Lupi szaglása segíthet megtalálni a következő lépést a jelenlegi feladványban, képes olyan helyekre bejutni, ahová Mia nem, és ami az egyik legérdekesebb hozzá köthető mechanika, hogy Lupi látja a szellemeket.

A harc főként egy pisztoly használatával történik, Mia tapasztalatlansága miatt azonban a célzásunk nem mindig lesz tökéletes. Az ellenségek támadása elől való kitérés után a célzás sokszor elveszíti a fókuszt, és kezdhetjük újra a célzás folyamatát. Emiatt, a játék fel is hívja a figyelmünket, hogy előnyösebb, ha egy lopakodós, lesből támadós megközelítést alkalmazunk, azok az ellenfelek, akiknek nem hívjuk fel magunkra a figyelmét, egy gyors hátulról támadással egyből kiiktathatók, ezzel a harcok jórészét elkerülhetjük.