Kategóriák: CikkekPC tesztekPlayStation 5 tesztekXbox Series S tesztek és Xbox Series X tesztek

Dungeons & Dragons Neverwinter Nights 2: Enhanced Edition – játékteszt

A Dungeons & Dragons Neverwinter Nights 2: Enhanced Edition az Obsidian Entertainment 2006-os klasszikus szerepjátékának felújított kiadása, amelyet a mára rendkívül széles önéletrajzzal büszkélkedő Aspyr újított fel. Ez a modernizált verzió az eredeti játék teljes tartalmát hozza el, néhány technikai fejlesztéssel. A név önmagában sokat mond a játékról, még ha kicsit túlértékeli is magát az eredményt: ez egy modernizált, vizuálisan némileg átdolgozott és tartalmilag kibővített kaland játék a D&D világában. A gyakorlatban azonban az Aspyr nem csinált mást, mint fogta az eredeti játékot, és adott neki egy technikai ráncfelvarrást, amely hűségesen visszaadja az eredeti élményt és kényelmesebben futtatható a modern hardvereken.

A csomag minden, az eredeti, a Complete Edition-ben szereplő tartalmat magában foglalja: az alapjáték mellett a három kiegészítőt, a Mask of the Betrayert, a Storm of Zehirt és a Mysteries of Westgate-et is megkapjuk. Új kampányt, extra küldetéseket vagy új mechanikákat azonban nem találunk. A Neverwinter Nights 2: Enhanced Edition leginkább azoknak szól, akik kimaradtak az eredeti játékból és megtapasztalnák ezt a klasszikust, illetve azoknak, akik szeretnék újra átélni a régi kalandot, egy könnyen indítható formában, amihez nem kell mindenféle kompatibilitási problémákat orvosolni.

Maga az alapjáték, és története egy ősi, mérhetetlen hatalommal bíró ereklye köré épül, melyért több frakció is verseng. A legnagyobb fenyegetést a Rejtélyek Királya jelenti, aki sötét sereget vezetve igyekszik megszerezni egy ereklyét, amivel egy világokat megrengető háborút robbantana ki. A kampány eleje lineárisabb, visszafogott döntési lehetőségekkel, főként a világ és a szabályrendszer bemutatására koncentrál. Az igazi kaland akkor kezdődik, amikor eljutunk Neverwinter városába. A történet innen nyitottabbá válik, a döntések súlya megnő, és a küldetések is változatosabbak lesznek. A végjátékban pedig a saját erődünk menedzselése egy újabb réteget ad a játékmenethez, mely stratégiai elemekkel fűszerezi meg az RPG-t.

Chris Avellone kreatív vezetése végig jelen van a narratívában, és több meglepő, drámai fordulatot tartogat. Bár a kampány első fele, főleg a modern RPG játékokhoz hasonlítva kissé lassúnak tűnik ugyan, a későbbi szakaszok zsenialitásán nem fogott az idő, és mostanra is remek szórakozást nyújtanak, főleg a komolyabb döntések és a karakterfejlődés területein.

Mint korábban említettem az Enhanced Edition-ben az eredeti alapjáték mellé megkapjuk a három kiegészítő kampányt is. Ezek közül a legkiemelkedőbb kétségkívül a Mask of the Betrayer. Ebben a főhőst (a karakterünket) egy súlyos átok sújtja, amely arra kényszeríti, hogy szellemeket emésszen el, vagy ha nem teszi elveszíti az ép eszét. Ez a mechanika nemcsak narratív feszültséget ad, hanem komoly játékmeneti kihívást is, hiszen folyamatosan egyensúlyozni kell a túlélés és a morális döntések között. A történet az árnyak birodalmába vezet minket, ahol nehéz, gyakran végzetes következményekkel járó döntéseket kell majd meghoznunk.

A Storm of Zehir egy kísérlet a ’80-as évek klasszikus szerepjátékainak újra értelmezésére: a hősünk és a csapata hajótörést szenved, majd egy veszélyekkel teli, rejtélyes szigeten próbál túlélni és kijutni onnan. A térkép alapú, területről területre haladó felfedezés újszerű színt visz a játékmenetbe, de a harci helyzetek és események korlátozott változatossága miatt hamar monotonná válik a játékmenet, miközben a következő nagy sztori történésre várunk.

A Mysteries of Westgate kisebb méretet vesz fel, viszont egy rendkívül érdekes körítést ad a történetének. Westgate-be érve ugyanis kalandunk a bűn és árnyak sötét világában kalandozhatunk. A helyszín atmoszférája nagyon hangulatos, a történet viszont sajnálatos módon kevés meglepetést tartogat.

Az Enhanced Edition grafikai téren finomított textúrákat, jobb fényeffekteket és magasabb felbontásra optimalizált felületet kínál. A 3D modellek és pályák változatlanok maradtak, így a látvány továbbra is a 2006-os szintet idézi, még ha valamivel élesebb és tisztább is. Az irányítás átdolgozása, modernizálása jól sikerült, különösen, ha a kontrolleres irányítást is figyelembe vesszük, ami a főleg a konzolos játékosok és a Steam Deck tulajdonosok számára remek hír. Ennek köszönhetően a teljes platformközi kooperatív mód (PC, PS5, Xbox Series X/S) is rendkívül folyékonyan és könnyen működik.