Kategóriák: CikkekPC tesztek

Deck of Haunts – játékteszt

A Deck of Haunts, a Mantis fejlesztésében és a DANGEN Entertainment, valamint a Game Source Entertainment kiadásában, egy különös, távoli szívverések hangjával és terrorral teli stratégiai horrorjáték. A játék különös egyvelege a pakliépítésnek, a rogue-lite mechanikáknak és egy lassan növekvő, sötét labirintusnak, amelynek közepén ott dobog valami sötét és idegen.

A játék során itt nem egy túlélőt alakítunk. Nem egy vadászt, nem egy detektívet. Hanem bizonyos tekintetben a játék főgonoszát, a házat. Egy gonosz entitásként létezünk, a szobákban, annak falaiban és persze a betévedő emberek árnyékában. A ház középpontjában ott dobog a szív – egy förtelmes, lüktető dolog, amely őrületbe taszít bárkit, aki meglátja. Ezt a torz, természetfeletti szervet kell meg védenünk 28 éjszakán át. Minden éjszakán megszólal a harangszó, mely embereket csalogat a házba. Először csak kíváncsi tiniket. Aztán amatőr szellemvadászokat. Végül a világ nem hisz többé a véletlenekben – és megérkeznek a profik. Rendőrök, paranormális nyomozók, a racionalitás utolsó katonái.

A játék alapkoncepciója egy elborult horrorfilm világa. És bár vizuálisan vagy narratív szinten nem szándékozik újra definiálni a műfajt, a megvalósítása mégis rafinált és élvezetes. Nem az ijesztgetés a cél – a rettegést nekünk kell keltenünk a betorpanó emberekben. Minden szoba, minden kijátszott kártya, minden döntés visszhangzik a ház csarnokaiban. A kevés írott szöveg ellenére a játék karakterizál – áldozataink beköszönő mondatai gyakran árulkodóak, és remekül illenek az egyes feltüntetett tulajdonságaikhoz.

A játékmenet körökre és szobákra épül. Ha a házban bolyongó emberek eljutnak annak szívéig, vesztünk egy életpontot. A kártyák kijátszásával védekezünk: fizikai és mentális támadások, csapdák, átkok és speciális szobák állnak majd rendelkezésünkre. Három akciópont áll rendelkezésünkre körönként, amit ügyesen kell beosztanunk, a körök között ugyanis a megmaradó pontok elvesznek.

Ha minden házban tartózkodó embert sikerült megölnünk vagy őrületbe kergetnünk, megkapjuk az esszenciájukat. Ezt felhasználva új szobákat húzhatunk fel. Három alap szobatípus létezik: konyha, nappali és vendégszoba. Ebből építjük a labirintust, amely elrejti a szívet. A különleges szobák, mint egy elhagyott gyerekszoba vagy egy kínzókamra extra aktív és passzív képességekkel erősítenek minket és új stratégiákhoz nyitnak ajtót.

A 28 napos túlélés során minden hét egy új kihívás. A fenyegetések erősödnek. Minden éjszaka végén választhatunk új kártyát vagy erősíthetünk egy meglévőt. A rendszer klasszikus rogue-lite: ha elbukunk, a szív megsemmisül, kezdhetjük elölről. De nem üres kézzel: a feloldott új kártyák megmaradnak a pakliban és új lehetőségekkel is gazdagodunk. A rendszer maga könnyen tanulható, és mélysége is elegendő jó pár órányi játékhoz. A legfontosabb mindig az lesz, hogy szívhez közel járó, vagy mások számára pozitív effekteket adó embereket eltávolítsuk.

A ház maga sötét, vészjósló, a kártyák és a különleges szobák látványosak, az építési mechanika pedig érdekesen lett kialakítva. A karaktermodellek bár elég gyengék, nem vesznek el az élményből. A hangzás az egyetlen negatívum, amit el lehet mondani a játékról: a háttérzenék bár stílusosak, de ismétlődőek, a sérülések hangeffektjei pedig egyáltalán nem változatosak.