A Souls-sorozat által inspirált játékokból sosincs hiány a piacon, de sok közülük egyszerűen csak a FromSoftware munkájának másolata, a kreativitás legkisebb jelei nélkül. Ezek a játékok többnyire csak egy-egy új környezetet vagy néhány új játékelemet kínálnak – a környezetek többsége is általában egy FromSoft játék által inspirált újragondolás, de sokan nem tudják igazán megragadni a Souls játékok varázsát. Időről időre azonban felbukkan egy kisebb stúdió, amely merészen nyúl hozzá ehhez a koncepcióhoz, és új, egyedi mechanikákkal igyekszik gazdagítani azt. A Trialforge Studios Deathbound című játéka is ebbe a kategóriába tartozik, és egy olyan alkotás, amely különleges megoldásai révén képes megújítani a Soulslike műfajt, újításai mentén azonban új problémák is felütik a fejüket.
A Deathbound központi eleme az, hogy lehetőséget ad számunkra, hogy egyszerre több karaktert irányítsunk. Ez a party-alapú játékmenet egy teljesen új szintre emeli a harcot, és a stúdió is „party-alapú Soulslike”-ként hivatkozik a játékra. Egy adott pillanatban ugyan csak egy karaktert irányítunk, de egy gombnyomással (vagy billentyűkombóval – erről később) bármikor átválthatunk a csapatunk 4 aktív tagja közül egy másikra. Egyszerre négy karaktert lesz lehetőségünk „magunkkal vinnünk”, mindegyikük saját felszereléssel, harci stílussal, fegyverekkel, személyiséggel és különleges képességekkel rendelkezik, ami rendkívül változatossá teszi a játékmenetet.
Ezen mechanika eredete szorosan összefügg a Deathbound történetével is, és a felvezetése ennek a kapcsolatnak is remek. A karakterek, akiket a csapatunkhoz adunk, mind valamilyen módon halálukat lelték, gyakran a játék világában dúló háború következtében. Minden új karakter megszerzésekor kapunk egy rövid háttértörténet felvezetést, mely során az új karakterünk irányítva betekintést nyerünk az életükbe, a harci stílusuk és a haláluk körülményeibe. A karakterek változatossága rengeteg választási lehetőséget ad a kezünkbe, és a világépítést is remekül végzi rajtuk keresztül. A csapatunkhoz hozzáadható karakterek merőben eltérnek egymástól: lesz itt bérgyilkos, naiv mágus, megszállott lovag és sok más érdekes szereplő, akik mind különböző képességekkel járulnak hozzá a harcokhoz.
A Deathbound egyik negatívuma, hogy bár sok karaktert kapunk, nem igazán biztosít testre szabási lehetőséget számukra. A karakterek felszerelése fix, és csak pár ereklyét és gyűrűt tudunk cserélgetni rajtuk. Ez a legnagyobb korlátozás a karakterekkel kapcsolatban, viszont szükséges ahhoz, hogy az egyes parti tagok megtartsák a saját identitásukat. Furcsán is nézne ki, ha a harcos pajzsát és kardját odaadnánk a mágus karakternek.
A fejlődési két fő komponensből áll: hagyományos szintlépésből, mely során passzív képességeket oldunk fel, és egy talent pontokon alapuló rendszerből, mely lehetővé teszi a csapattagok specializálását különböző játékstílusokra. Míg a hagyományos szintlépés megszokott adottsági bónuszokat kínál, mint például 3% extra sebzés vagy 5%-kal több életerő, addig a talent rendszer sokkal mélyebb és érdekesebb lehetőségeket biztosít. Talent pontokat speciális pontokon kapunk, ahol valamilyen interakción keresztül szerezzük be őket. Például a méreg mágus olyan talentek közül válaszhat, mely a támadásait tölti túl, nagyobb sebzést kiosztva, vagy a buffjainak a hatékonyságát növeli.
A harc a Deathboundban a játék legkiemelkedőbb eleme. Bár alapvetően a Souls-stílusú harcrendszert követi, a karakterek különböző képességei és felszerelései miatt a játék új dimenziókat nyit meg. A 4 karakterünk együtt működve szinkronizált támadásokat tudnak bevinni. Harcon kívül egy gombnyomással váltogathatunk a karaktereink között, harc közben azonban jól időzítve a karakterváltáskor egy bónusz támadással érkezik meg az új karakterünk. Ezek a kombók sokkal erősebbek, mint a karakterek alap támadásai.
Az alapvető harcrendszer legnagyobb kihívása az, hogy egyetlen karakterünk halála a teljes parti számára game overt jelent. A Deathbound harcrendszere ugyanakkor rendkívül szórakoztató, ha megtanuljuk a legfontosabb szabályt, hogy a halálközeli karakterekre véletlenül sem váltunk rá. A hosszú kombók végrehajtása szórakoztató és dinamikus harci élményt nyújt. Az ellenség támadásának közepén végrehajtott kombók nem mindig járnak sikerrel, és gyakran halálos következményekkel járhatnak.
A közös party elhalálozás mellett az állóképesség rendszere is különleges csavart ad a játéknak. A karakterek élete határozza meg a maximális állóképességüket. Ez azt jelenti, hogy minél több sérülést szenved el egy-egy karakter, annál kevesebb állóképessége marad a vissza támadásra, kitérésre vagy blokkolásra. Ez az érdekes büntetés ráerősít arra a szabályra, hogy gyógyítóeszközök hiányában kerüljük az alacsony életerőjű karaktereinket.
Golyókat pattogtatva építsd újra Ballbylon megsemmisült városát és szerezd meg kincseit.
Az év vége előtt kapunk még egy küzdősportolóról szóló életrajzi filmet. Ezúttal Dwayne Johnson száll…
Az Anima: Gate of Memories 2016-os akció RPG remastere friss látványvilágot, viszont a majd 10…
Decemberben az HBO Max kínálata igazán változatos lesz! Blockbuster filmektől kezdve horrorfilmeken át a karácsonyi…
Bár a közvélemény negatívan fogadta Sydney Sweeney új filmjét, a Christy egy megrendítő filmdráma komoly…
A Wall World 2 nemcsak erősebb, hanem érettebb is elődjénél. Mindent megtesz, amit egy folytatásnak…
