Denis Dyack neve talán sokaknak ismerősen csenghet, hiszen a játékipar egyik különleges alkotójaként olyan címeken dolgozott, mint az 1996-os Blood Omen: Legacy of Kain, az Eternal Darkness: Sanity’s Requiem vagy a Metal Gear Solid: The Twin Snakes. Munkásságára mindig is jellemzőek voltak a sötétebb hangulatú, összetett történetek. Jelenleg saját indie stúdiója élén dolgozik legújabb projektjén, a Deadhaus Sonata-n, mely idén jelent meg, korai hozzáférésen keresztül steamen. Az Apocalypse Studios nagyjából tízfős csapata egy narratívára építő akció-RPG-t készít, amelyben vámpírokkal, élőhalottakkal és egy meglehetősen különös világgal kell szembenéznünk.
A Deadhaus Sonata alapjai első pillantásra ismerősek lehetnek. Hatalmas területeket és sötét labirintusokat járunk be, küldetéseket teljesítünk, ellenfelek és főellenfelek egész sorát győzzük le, miközben folyamatosan erősítjük karakterünket és zsákmányt szerzünk. A későbbiekben többféle faj és kaszt, köztük ghoulok és wraithok is érkeznek, jelenleg azonban kizárólag egy vámpírral vághatunk neki a kalandnak.
A Deadhaus Sonata legnagyobb érdekessége egyértelműen a koncepciója. Dyack célja egy olyan játék létrehozása volt, amely szakít a modern AAA-játékok egyre ismerősebbé váló sablonjaival, és egy sötétebb, narratívaközpontú élményt kínál. Maga az ötlet valóban érdekes, a megvalósítás azonban jelenlegi állapotában még messze van attól, amit ezt a koncepciót hallva elvárnánk.
Már az első indításkor érezhető, hogy a Deadhaus Sonata valóban a korai hozzáférés egy nagyon korai szakaszában jár. A menükben félkész szövegek és funkció nélküli gombok fogadnak minket, a navigáció pedig meglehetősen körülményes. A látványvilág pedig minden, csak nem erőssége a projektnek.
A hangulat ugyanakkor nagyon el lett találva: a komor, rekedtes narráció és a sötét tónusú világ könnyen eszünkbe juttathatja a Legacy of Kain játékokat. A történet szerint az emberiség teljesen elbukott, a világot pedig különböző Abominationök uralják, akik az Ancient of Dreams szolgálatában állnak. Mi egy vámpír szerepébe kerülünk, és innentől kezdve egyetlen igazán fontos feladatunk marad: táplálkozni.
A Deadhaus Sonata egyik legfurcsább megoldása a narratíva kezelése. A világ mögött láthatóan hatalmas mennyiségű háttértörténet és mitológia húzódik meg, ezekből azonban alig kapunk valamit közvetlenül a játékmenet során. A játék inkább a Soulslike játékok által népszerűsített, rejtélyes és komplex, háttérben meghúzódó mesélés mellett tette le a voksát.
Szinte minden felvehető tárgyhoz saját narráció, történet és leírás tartozik, ami önmagában kifejezetten érdekes ötlet. A probléma az, hogy a történet jelentős része hosszú hanganyagokból és olvasmányokból áll. Akadnak órákon keresztül hallgatható, már-már hangoskönyvek is, miközben a játék alig használ hagyományos átvezetőket vagy NPC-interakciókat. Emiatt nehéz igazán kötődnünk a karakterekhez és a világhoz.
Ezt tovább fokozza a Celestial Clock nevű rendszer, amely gyakorlatilag egy külön történeti réteget ad a játékhoz. Az óra különböző évszakokat, bolygókat és egyéb tényezőket kezel, amelyek állítólag a zsákmányra is hatással vannak, ráadásul a rendszer valamilyen módon a többi játékos cselekedeteihez is kapcsolódik. Az elképzelés érdekes, jelenlegi formájában azonban rendkívül nehezen érthető, még a mellékelt fejlesztői videó alapján is.
Ha van olyan része a Deadhaus Sonatának, amely valódi potenciált mutat, akkor az a harcrendszer és a tarotkártyák kombinációja. A világban különböző kártyákat gyűjthetünk, amelyek új képességeket biztosítanak számunkra. Egyesek távolról szívják el ellenfeleink vérét, mások pedig különleges támadásokat vagy mozgásokat tesznek lehetővé.
A kártyákat különböző összeállításokban használhatjuk, a kisebb lapok pedig egymásra halmozva tovább erősíthetik bizonyos képességeinket. Az alapötlet kifejezetten érdekes, a felszerelésük és kezelésük azonban jelenleg ugyanolyan körülményes, mint a játék összes többi menürendszeréé.
Sajnos maga a harc egyelőre komoly problémákkal küzd. Az animációk darabosak, a találatok nem mindig regisztrálnak, az egész rendszer pedig olyan érzést kelt, mintha két évtizeddel korábbi játékból maradt volna itt.
Pedig az alapötletben tényleg van fantázia. A Celestial Clock érdekes rendszerré válhat, ha a fejlesztők érthetőbbé teszik, valamint kifejtik, hogy hogyan is lesz hatással más játékosok előrehaladása globálisan az órára. A tarotkártyákra épülő harc is működhetne egy alapos átdolgozás után, a világ háttértörténetében pedig rengeteg olyan elem található, amelyből egy igazán izgalmas narratívát lehetne felépíteni.
Az Apocalypse Studios mindenesetre hatalmas terveket sző. Összesen hét különböző kasztot szeretnének hozzáadni, egyedi tarotpaklikkal és testreszabási lehetőségekkel, valamint egy kooperatív mód is tervben van.
Ez azonban egyelőre inkább távoli ígéret, mint a valóság, legalábbis egyelőre. A Deadhaus Sonata jelenlegi formájában egy rendkívül ambiciózus, de nagyon kezdetleges akció-RPG, amelynek legnagyobb problémája, hogy a különleges elképzelések mögött még az alapok sem állnak stabilan. Ha a fejlesztők képesek lesznek rendbe tenni a harcot, a navigációt, a teljesítményt és a történetmesélést, akkor a játékból még valóban születhet valami érdekes.
A DOOM™ ELSZABADUL A WORLD OF TANKS ÚJ, BATTLE PASS-KÜLÖNKIADÁSÁBAN
Végre steamre is megérkezett a Gaijin természetfeletti extraction shootere, az Active Matter!
Az Insomniac Games már bizonyított, hogy bizony nem kell a szomszédba mennie segítségért, ha szuperhősökről…
Egy rövid, mégis mélyen nyugtalanító indie horror, amely bebizonyítja, hogy az igazság néha a legfélelmetesebb…
Végre egy Resident Evil film amit érdemes is megnézni.
Ugorj be egy űrben játszódó TPS roguelike-ba, ez a Cosmo Tales!
