Kategóriák: CikkekPC tesztekPlayStation 4 tesztekPlayStation 5 tesztekSwitch tesztek

Cladun X3 – betekintő

A szerepjátékok világában kevés az olyan egyetemes elem, mint a szintlépés. Ahogy a statok apró lépésekben emelkednek, ahogy új képességek nyílnak meg és az egyre erősebb felszerelés bekerül az eszköztárunkba, a „numbers go up” endorfin termelése is azonnal beindul. Mindegy, mekkora az előrelépés: az új számok jobbak, mint a régiek, és ez már önmagában elég ok az elégedettségre. Ha pedig mindehhez társulnak a különféle felszerelések, kasztok, szinergiák, kiegészítők és fejlesztési rendszerek, a játék akár végtelen (vagy legalábbis végtelenbe tartó) erőlépcsőt is képes felépíteni. A Cladun X3 pontosan ezt a fajta örökös, ciklikus fejlődést állítja középpontba, és a grind felfutó íve válik a játék valódi hajtóerejévé.

A Cladun X3 első pillantásra egy egyszerű, felülnézetes, pixelgrafikás akció-RPG-nek tűnik, amely egy meglehetősen ritkán jelentkező, de hosszú múltra visszatekintő sorozat újabb darabja. A története az Arcanus Sella királyságába idézett gonosztevőkkel, egy furcsa haláljátékkal és mindenféle felszínes fantasy-elemmel inkább egy háttérzajt ad, mint valódi narratív magot. A játék lényegi szereplője ugyanis nem egyetlen hős, hanem egy egész kis hadseregnyire rúgó, teljes mértékben testreszabható karaktergyűjtemény, akik inkább statisztikai entitások, mint személyiségek. Még a pixelart-szerkesztő is inkább csak arra emlékeztet, hogy itt nem hősöket építünk, hanem számhalmazokat optimalizálunk.

A kezdés mégis rituálisnak hat: létrehozunk egy karaktert, választunk egyet a tíz kasztból és megadjuk a külsejét. Az első percek azt sugallják, számít, milyen kasztot választunk, ám a játék hamar megmutatja, hogy minden karakter csupán egy fogaskerék a nagy gépezetben; idővel úgyis egyre több hőst gyártunk, és mindegyik szerepet kap a rendszerben. A kis kezdőterület felfedezése után megnyílik az első oktató-dzsungel, majd az azt követő sorozat, és elkezdődik az igazi móka: a körkörös, véget nem érő fejlődés spirálja.

A játékmenet önmagában véve egyszerű: bejárjuk a dungeonöket, leverjük a szörnyeket, figyelünk a csapdákra, és eljutunk a kijáratig. A kasztok különbségei adják az alapvető változatosságot, mint a harcos és a mágus közelharca és varázslatai, a ranger íjásztudománya, vagy a különc osztályok, mint a merchant vagy a spellsword saját mechanikái. A hatféle fegyvertípus bármely kaszt által használható, de a tanulható képességek miatt az optimális választás mégis egyértelmű. A mozgás négydimenziós mintázata, az ugrás és az óvatos használatot igénylő dash alkotják az alapot, ám a bejárható dungeonök sokszínű ellenségei és környezeti rendszerei miatt minden futás más és más kihívásokat rejt.

A felszerelések sem maradnak ki a fejlesztési körforgásból. A title rendszer négyféle modifikátorral láthatja el a fegyvereket és páncélokat, és mivel az eladás nem törli ezeket a fejlesztéseket, a bővülő készletünk egyre több lehetőséget kínál. Az így kialakuló rendszer hatalmas szabadságot enged: bár a harcrendszer alapjai szerények, az egyéni játékstílus finom hangolására rengeteg mód kínálkozik.

Végső soron a Cladun X3 egy olyan játék, amely a látszólagos egyszerűség mögött kimeríthetetlen rendszermélységet rejt. A fejlődés örökös íve, az optimalizálás öröme és a dungeonök rafinált változatossága miatt olyan élményt kínál, amelyet annak érdemes kipróbálnia, aki szereti, ha a számai mindig felfelé tartanak – lehetőleg végtelenül.