Chainstaff játékteszt

A játék során fejlesztési lehetőségeink is akadnak. Beszerezhetünk másodlagos fegyvereket, amelyeket utólag fejleszthetünk, valamint a chainstaff képességeit is fejleszthetjük chainfragmentek szerzésével.

Miközben bolyongunk a pályán, találkozhatunk bajba jutott katonákkal, és eldönthetjük mi legyen a sorsuk. Igazából három választásunk van: megmentjük, kiszívjuk az agyát vagy kitépjük a szívét. És sajnos nem feltétlen lehetünk jófiúk azáltal, hogy minden katonát megmentünk, mert a másik két opció is hasznos, mivel mindhárom opció különböző fejlesztési lehetőséget ad számunkra. Ha viszont sok bajba jutott katonát ölünk meg, akkor a pályákon előforduló fegyveres katonák már nem az ellenséges szörnyeket, hanem minket fognak megtámadni (mert nyilván onnantól mi is egy ellenséges szörny leszünk a számukra).

A játék remekül hozza magával a retro hangulatot több téren is. A játékmenet a 80-as évek akció platformer játékait idézi, mint például a Contra vagy a Bionic Commando. A játék pszichedelikus és színes képi világa a 80-as és 70-es évek „lázálomszerű” albumborítóit idézi meg. A háttérben szóló zene pedig csak hab a tortán. Na de milyen zenéről van szó? Akik szeretik az old-school heavy metal zenét, azoknak már csak emiatt tetszeni fog ez a játék. Az Iron Maiden-t és Judas Priest-et megidéző klasszikus heavy metal zene mellett progresszív metál zene is előfordul.

A játék alapvetően lineáris, de bizonyos tekintetben nem teljesen az. Azt hihetnénk, hogy ha befejeztünk egy pályát akkor mehetünk is a következőre és így tovább, de sajnos nem minden esetben van így. Ezt a játékot a metroidvania jellegű rendszer jellemzi, mivel több pálya is korábbi pályákon lévő rejtett útvonalak és képességek révén érhető el, tehát ha ezeket kihagyjuk, akkor többször vissza kell menni korábbi pályákra. Sajnos utóbbi dolog nincsen egyértelműen kommunikálva, ezért ilyenkor a játékos elakadhat, mert nem egyértelmű, hogy melyik pályán, merre és mit kell keresni, arról nem beszélve, hogy a pályák nagyok, nyilván többfele vezetnek és el is lehet bennük tévedni. Szóval ha nem kutatjuk át elég alaposan a pályákat, akkor nagy eséllyel nem tudjuk zökkenőmentesen végigtolni a sztorit (aminek egyébként több befejezése is van).

Erősen nézőpont kérdése, hogy a fent említett tényezők zavaróak vagy valakinek pont ettől válik izgalmassá a játék. Ettől függetlenül a Chainstaff egy ötletes alkotás, amely erős retro hangulatával, intenzív bossharcaival, az elképesztő háttérzenéjével és némi humorával képes lekötni a játékost.