A Beholder-sorozat mindig is különleges helyet foglalt el a politikai töltetű videojátékok között. Nem csupán megfigyelésről, erőforrás-kezelésről vagy döntéshozatalról szólt, hanem arról is, hogy a játékos minden egyes lépésével saját erkölcsi határait feszegette. A Beholder: Conductor ugyan eltér a korábbi részektől megszokott játékmenettől, mégis hű marad a sorozat által felállított alapfilozófiához, sőt, új megközelítésével épp azt bizonyítja, mennyire kreatívan és bátran tudnak a fejlesztők hozzányúlni a sorozat alapjaihoz úgy, hogy annak fő mondanivalóját megtartják.
A játék magja továbbra is a döntések súlyára épül. A megfigyelés, az információgyűjtés és az erőforrások szűkös kezelése mind visszatérő elemek, ám a Beholder: Conductor új tematikus keretet ad mindennek. A diktatórikus állam falai helyett egy mozgásban lévő vonatra kerülünk, ahol nemcsak a hatalom árnyéka, hanem a hétköznapi emberi sorsok is szorosan összezárva utaznak egymás mellett. A narratíva kifejezetten erős, és a játék valóban eléri, hogy ne csak egy megfigyelőt, hanem egy valódi kalauzt alakítsunk, aki egyszerre szolgálja a rendszert és próbál elszámolni a saját lelkiismeretével is.
A történetvezetés tudatosan irányít, de sosem szorít szűk keretek közé. A kezdeti útmutatás és néhány alapvető feladat után a játék fokozatosan feltárja számunkra a vonatot. Felfedezhetjük a kocsikat, beszélgethetünk az utasokkal és a személyzettel, díszíthetjük a jármű egyes részeit, miközben újabb és újabb szakaszok nyílnak meg előttünk. A felfedezés pedig kifizetődik: titkok, mellékküldetések és erkölcsi dilemmák rejtőznek minden sarkon.
Az egyes megállók külön kis világként működnek. Egy állomáson például lehetőség nyílik illegális szerek beszerzésére, hogy segítsünk egy kollégánkon, míg ugyanott akár egy elhagyott háziállatra is rátalálhatunk, akit magunkkal vihetünk a vonatra. Ezek az apró, látszólag jelentéktelen döntések teszik igazán élővé a játékot, és egyértelművé, hogy a Beholder: Conductor nem lineáris élményként akar működni, hanem folyamatosan reagál a játékos választásaira.
Bár a történet egyértelműen központi szerepet tölt be, a játék nem sürget. Saját tempóban haladhatunk, azonban időnként határidők szorításába kerülünk, például amikor bizonyos összegeket kell előteremtenünk meghatározott időn belül. Ez a nyomás azonban nem válik frusztrálóvá, inkább folyamatos feszültséget teremt, amely nem engedi meg, hogy a játékmenet monotonná váljon. Mindig akad valami teendő, valami probléma, amely megoldásra vár.
Az erőforrás kezelés sem puszta formalitás. A készletek végesek, a vonat karbantartása pedig elengedhetetlen, és ez bár eleinte egyszerűnek tűnhet, mint minden más rendszer idővel egyre összetettebbé válik. Eközben jegyeket kell ellenőriznünk, bírságokat kiszabnunk, vagy akár titokban megfigyelnünk az utasokat, információt gyűjtve róluk. Gyorsan kiderül, hogy nem mindenki az, akinek mondja magát, és rendszeresen kerülünk majd olyan helyzetekbe, ahol nincs egyértelműen jó döntés.
A Beholder: Conductor egyik legérdekesebb vonása, hogy a játék valódi következményeket rendel a választásokhoz. A mentés bizonyos történeti pontokhoz kötött, és akár a halál is reális végkifejlet lehet. Segítünk-e valakinek fenntartani a függőségét azzal, hogy drogot szerzünk neki, vagy inkább megállítjuk? Ételt adunk egy éhezőnek ingyen, pénzért, vagy kihasználjuk a helyzetet? Ezek az apró döntések nemcsak a történetet formálják, hanem a karakterünk morális profilját is meghatározzák.
Különösen erős az a megközelítés, hogy az általunk irányított karakter nem hősként jelenik meg. A Beholder hagyományaihoz hűen itt is csupán egy fogaskerék vagyunk egy hatalmas, könyörtelen gépezetben. Ez a nihilista szemlélet mély önvizsgálatra késztet, miközben olyan témákat érint, mint az árulás, a múlt elől való menekülés vagy az áldozatvállalás a szeretteinkért.
A grafika szándékosan visszafogott, egyszerű, de ez a minimalizmus tudatos döntés. A hangsúly a mechanikákon, a döntések súlyán és a hangulaton van. A számos átvezető jelenet tovább erősíti a narratívát, és szinte minden választás képes új irányba terelni a történetet. A minisztériumi megbízatások és az utasoktól kapott feladatok párhuzamosan léteznek, folyamatosan új kihívásokat kínálva.
Összességében a Beholder: Conductor egy kifejezetten erős spin-off, amely megőrzi a fő sorozat lényegét, miközben egy önálló, zárt történetet mesél el. A kalauz szerepe sokkal izgalmasabbnak bizonyul, mint azt elsőre gondolnánk. A vonaton menedzselhető rengeteg teendő, a sokrétű küldetések és a valódi következményekkel járó döntések egy remek összképet alkotnak. Ami kezdetben egyszerűnek tűnik, az hamar mély erkölcsi dilemmákba torkollik, és pontosan ebben rejlik a Beholder: Conductor igazi ereje.
Merülj el az Ayasa világában, egy sötét és titokzatos platformjátékban, ahol a fény és az…
Speciális, RoboCop tematikájú Battle Pass érkezik a World of Tanks-hoz.
Egy retro, pixelgrafikás akció‑RPG, ahol az éjszaka démonai között kell túlélni a 80-as évek neonfényű…
Egy noir történet, amely lassan, könyörtelenül húz be a mélyére
Az Into the Grid egy roguelike deckbuilder ami a pakli építést ötvözi egy dungeon crawler…
Merülj el egy gyönyörű, varázslatos szigetvilágban!
