Batman: The Enemy Within – Évadértékelő

A Telltale régóta a döntésekre alapozó játékok kategóriájának tömeggyárosa. A stúdiótól érkező sorozatokat már nem is igazán érdemes játékként értékelni, jóval inkább egy interaktív filmként lehetne rájuk tekinteni, ahol a hangsúly a játékos és a karakterek közötti emocionális kötődés kialakításán van, a jó történet megírásán, valamint a remek hangulat megteremtésén. Hiába is szépítenénk, a legelső hasonló mechanikájú játékuk, a The Walking Dead óta nem sikerült a srácoknak érdemi újítást hozni a játékmenetbe. Zajlanak az események, néha eldöntjük, hogy jobbra vagy balra, hozunk pár fontos vagy kevésbé fontos döntést, esetleg mászkálunk picit, vagy teljesítünk pár elronthatatlan QTE-szegmenst. (Most őszintén, tegye fel a kezét, aki meghalt az elmúlt évek Telltale-játékaiban, akár egyszer is.) Ugyanakkor, ha a játékdesignerek nem is, az írók továbbra is remek munkát végeznek.

„A hősök sosem folyamodnak gyilkossághoz, hogy megoldják a problémáikat!”

Batman és Joker kapcsolata a DC univerzumában sose volt egyszerű. Számos remek értelmezés és feldolgozás született, ami a témát boncolgatta, személyes kedvencem, a Gyilkos Tréfa pedig talán a legközelebb álló alkotás jelen tesztünk tárgyához, az Enemy Withinhez. Az évad elején Batmannek Rébusszal gyűlik meg a baja, aki ott támad, ahol a legjobban fáj. Bomba robban a Wayne toronyban, Lucius életét veszti, Batman pedig bosszúra szomjazik. Az események bonyolódnak, de színre lép John Doe is, aki frissen szabadult az Arkhamból. Bár a játékosok már az első évadban is tisztában voltak vele, hogy kiről van szó, mégis a játék e pontján még nem beszélhetünk a Jokerről, mivel nem létezik.

Ez az a pont, ahol az írók zseniálisat alakítottak. John Doe karaktere az egyik legmélyebben kidolgozott szereplő lett, akit valaha a stúdió játékaiban láttam. Hiába tudtam, hogy ki lesz belőle, hiába voltam tisztában, hogy a zavarodott, gyermeteg elme mögött mi zajlik, mégis megpróbáltam segíteni rajta, mivel a játék megadja rá a lehetőséget. Ugyanakkor nem felejti el azt se, hogy kinek a karakterét építi fel, így az ötödik részre, döntéseink függvényében két, teljesen különálló végjátékba is futhatunk, ami a rajongóknak okot adhat az újrajátszásra is. Vagy ősellenséget teremtünk magunknak, vagy egy meghasonlott hőst, aki próbál ránk hasonlítani a maga módján, aki példaképként tekint ránk, ugyanakkor nem tudja kontrollálni saját démonait. És hogy ebből mi lesz? Mindenki derítse ki maga.

„Tekintettél valaha barátként rám?”

A fenti két végjátékban fogalmazódik meg a második évad zsenialitása. A részek önmagukban is hoznak egy stabil minőséget, de érezhető volt így visszagondolva, hogy az első négy rész a pofátlanul erős ötödiket készíti elő. Tudtunk kívül tapostuk ki magunknak és John Doe-nak az utat, döntöttünk életről és halálról, valamint Bruce Wayne és Batman sorsáról. Az egyensúlyozás a jó és a rossz között most nehezebb volt, mint valaha, és egyáltalán nem biztos, hogy a helyes döntés mindig a jó döntés.

Azonban nem lenne teszt, ha nem írnám le az árnyékoldalt is. Mivel a fejlesztők játéknak kezelik, hiába gondolom másként, nekem is így kell tekintenem az Enemy Withinre. És játékként bőven hagy kívánnivalót maga után a Batman második évada. A QTE-k egyáltalán nem izgalmasak, a vérnyomásunk meg ritkán fog megemelkedni akár egy pillanatra is. Hiába a remek történet és a kiváló szinkronszínészek, a játékmenetre és most már a grafikai motorra is ráférne egy alapos újragondolás. A képregényes stílus a Telltale védjegye, azonban a technikai oldal sem mindig tökéletes. Mechanika tekintetében lehetne újítani, és kicsit a keményvonalasabb játékosok felé nyitni. Személy szerint a mostani helyzet és a Vissza a jövőbe játék közötti félútra tudnék gondolni, hogy ne csak agyatlan befogadóként menjünk előre a történettel, hanem legyen valami kihívás is.

Összességében azonban rendkívül elégedett vagyok az Enemy Withinnel. A játékmenet tekintetében nem voltak elvárásaim, azt kaptam, amire számítottam. Azonban ebben a stílusban én mindig is a jó történetet kerestem, és hosszú idő óta most először sikerült a Telltale-nek felülmúlnia a várakozásaimat. Bátran ajánlom a stúdió rajongóinak, de Batman és Gotham rajongóinak is egyaránt, mert az Enemy Within nagyon közel áll minőségben a sokak által magasztalt Gyilkos Tréfához.