A védelmező 2 – Filmkritika

Robert McCall, a volt CIA ügynök, akit egy kolléga kivételével mindenki halottnak hisz békésen tengeti mindennapjait taxisofőrként. Persze helyenként, ha igazságérzete úgy diktálja, kicsit rendet rak a városban, hol a nőket erőszakoló bulizó újgazdag taknyosok csontját töri több helyen, hol egy idős bácsinak segít évtizedek óta nem látott rokonokat felkutatni, de akár a helyi kisembereknek is besegít egy két dologban. Röviden próbálja megváltani magát a CIA-nál elkövetett tettei miatt. Ebbe a helyzetbe rondít bele néhány rosszfiú, akiknek egyetlen barátját, volt kolléganőjét sikerül célba venniük és likvidálniuk.

Több szempontból is érdekes film lett A védelmező második része. Először Denzel Washingtonnak ez az első olyan munkája, mely valamely korábbi folytatása. Bizony, ha utána olvasunk a színész életművének, meglepve tapasztalhatjuk, hogy nem az a folytatásos, rókabőrlehúzós színészfajta. Azonban Robert McCall karaktere egy olyan szuperügynök, akire lehet franchise-t építeni. Máskérdés, hogy akarnak-e belőle csinálni egy hosszabb filmsorozatot. (TV – sorozat már volt, ugyanezzel a névvel, 85-89 között a CBS csatornáján.) McCall, a film alapján John Wick idősebb testvére lehetne, az a fajta CIA ügynök, aki képes kreditkártyával kibelezni téged és a tereptárgyakat a legváltozatosabb módokon bevetni, közben persze mérve az időt, mert fontos tudni mennyire vagyunk még formában.

A film egy vonaton nyit, s már az első pár perc után következik is az előző részekből ismert, jól megkoreografált verekedés, melynek során néhány török fickó kerül terítékre, ha jól emlékszem, 29 másodperc alatt. Majd a kötelező, talán kicsit hosszúra nyúlt helyzetjelentés után, (mit csinál a főszereplő, hogyan él és kik a szomszédok) jön is a dráma és a bosszúhadjárat. A film nem igazán sieti el a bevezetést, a két órás vetítésnek majdnem a fele Robert McCall életének bemutatására megy el. Nagy kár, mert a fő nyomozásra így sokkal kevesebb idő marad, s a szomszéd kissrác mellékszála is össze van csapva. Vagy még hosszabb filmet kellett volna csinálni, vagy máshogy gazdálkodni a játékidővel. A nyomozás mindenféle különösebb csavar nélkül pillanatok alatt lezajlik, hogy átvegye a helyét a bosszúhadjárat, és a szomszéd kissrác mellékszálából is sokkal többet ki lehetett volna hozni, ha a készítők nem tudják le nyílegyenes megoldásokkal az egészet.

Lényegében a film olyan, mintha a Nagy Könyv alapján írták volna meg. Minden úgy történik, ahogy a gyakorlott filmnéző várná, a csavarok nem okoznak komolyabb meglepetést, s a végkifejlet is elég kiszámítható. Azonban még így is szórakoztató nyári film lett A védelmező 2. Denzel Washingtonhoz remekül passzol McCall karaktere, s képes életet hozni a volt CIA ügynök életébe. Elég csak a szemét figyelni, hogy a múlt minden fájdalmát átérezze a néző, annak ellenére, hogy fogalma sincs mi történt a férfi életében a különböző bevetések alatt. Külön kiemelnék még két színészt, a fiatal szomszéd srácot játszó Ashton Sanders-t és a szintén CIA ügynök Pedro Pascalt. Míg előbbi elég hiteles és meglepően szórakoztató játékkal állt elő, addig utóbbi talán a legunalmasabb színész az egész felhozatalban. Végig az volt az érzésem, mintha unná az egész szerepet, az egész filmet és csak azt várná, mikor veheti fel a csekket a forgatás végén. Ritkán emelek ki rossz színészeket egy filmből, de az ő „játéka” annyira kiütött a többieké mellett, hogy nem tudok elmenni mellette szó nélkül.

Összességében azonban nem tudom azt mondani, hogy A védelmező 2 rossz film lett. Nyilván van nála jobb, van pörgősebb, van jobban átgondolt alkotás. Mégis a két óra alatt egyszer sem unatkoztam, s ehhez nagyon sok köze van Denzel Washingtonnak, aki ismét bizonyította, hogy bizony lehet ráépíteni egy egész filmet is, nem törik meg a nyomás alatt. Ha nem is feltétlenül ezt a filmet kell választani a sok közül a moziban, egyszer mindenképp érdemes megnéznie a műfaj kedvelőinek.