Westworld 2. évad, 1. rész – Filmkritika
6 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Azok számára, akik esetleg nem ismernék az HBO saját gyártású, világsikert aratott sorozatát, hadd tartsak egy kis bevezetőt… Klasszikus vadnyugati tájak gyönyörű sziklákkal övezett völgyébe repítenek vissza minket az alkotók. Jól ismert elemeket sorakoztatnak fel előttünk, úgymint a kurtizánokkal teli ivó, a gőzmozdony, vagy akár a hazatérő cowboy, aki még mindig odavan a kisváros talán legszebb hajadonjáért, Doloresért. Tucatnyi filmet és sorozatot ráhúztak már erre az unalmas sémára, ám itt néhány perc után kiderül, hogy nem egy szokványos sorozattal lesz dolgunk.
Ki ne szeretne egy olyan helyre eljutni, ahol bárki lehet, ahol bármit megtehet, és ahol minden csak érte létezik… Igen ám, de ennek a semmihez sem fogható élménynek ára van. Veszélyes varázsa a rabjává tesz minket, és elveszi tőlünk a legdrágább kincsünket, az időnket. S mindezt miért? Hogy újra és újra adózhassunk felfedezőkedvünknek, erőszakosságunknak, szexuális vágyainknak, uralkodni vágyásunknak, melyeket ebben a közegben sem elrejtenünk, sem szégyellnünk nem kell… Ellentétben a megszokott környezetünkkel (avagy a való világgal).
A sorozat zseniális mivoltáról részről részre tesz majd tanúbizonyságot, agytekervényeinket ezáltal nem kicsit megdolgoztatva. Ha kitartóak vagyunk, és átadjuk magunkat ennek az igen furcsa világnak, cserébe egy olyan katartikus végkifejlet felé sodor majd minket, amitől garantáltan leesik az állunk, és minden a helyére kerül… na, jó… majdnem minden.
Vigyázat, innentől SPOILER-veszély!
Jöjjön a 2. évad 1. része:
Miután a „Terminátor Barbie” gyakorlatilag vérfürdőt rendezett az estélyen, s végig kellett néznünk a jó öreg Mr. Ford agyának kiloccsantását is, azt gondolhattuk, hogy akkor itt és most mindennek vége van, a parknak befellegzett. A bosszú mindenkit elért… kit a felszínen, kit a felszín alatt. Ám a java még csak most jön.
Robert Ford (Anthony Hopkins) nem véletlenül szabadította az öntudatukra ébredt gazdák dühét az emberekre. Középső ujjának virtuális felmutatása ez, az őt nyugdíjazó milliomos részvényesek felé. Továbbá egyfajta büntetés/csapás mérése ez a hibáiból nem tanuló gyarló emberiség jelenlévő képviselőire, ugyanakkor gesztus is és egy újfajta „élet” lehetőségének tálcán kínálása, a szeretett (Bernard), csodált (Dolores), figyelni és tanulni képes (Maeve) gazdák felé. Az pedig, hogy ugyanolyan halálnemet választott magának, mint annak idején Arnold, szintén nem a véletlen műve. Utolsó tisztelgése ez a több évtizede elhunyt barátja emléke előtt. Harminc évnek kellett eltelnie, és megannyi tapasztalásnak, hogy ugyanazokat a nézeteket vallja a gazdákkal kapcsolatban, mint néhai barátja. Noha emberi mivoltában megszűnt létezni, gyanítom és remélem, hogy látjuk még őt…
Számos kérdés, számos karakterrel kapcsolatban felmerülhetett bennünk. Mi történt velük?
Kezdjük rögtön az egykori madámmal. A felturbózott képességekkel bíró Maeve (Thandie Newton) az utolsó pillanatban meggondolja magát, és „anyai ösztönei” leszállítják a Westworldöt elhagyni készülő szerelvényről. Eltökélt szándéka, hogy megtalálja a lányának vélt kislányt, akit valószínűleg a park egy eldugott szektorában foglalkoztatnak. Ki mást is hívna segítségül ehhez a küldetéshez, ha nem a macsó szeretőjét, Hectort (Rodrigo Santoro). Úgy látszik, az ösztönlény csöppet sem neheztel Maeve-re, aki nemrég saját bőrének mentése miatt tudatosan hagyta őt hátra. Hiába, ilyen a szerelem… vagy mi. A duóhoz szegődik még – igaz, nem önszántából – a fő tervező és történetalkotó Lee Sizemore (Simon Quarterman).
Dolores (Evan Rachel Wood) és Teddy (James Marsden) eközben az estélyről elmenekült emberek nyomába erednek, és kegyetlenül leszámolnak mindenkivel, nem kímélve a park – útjukba eső – indián lakóit sem. Dolores természetének változása, kegyetlen vérengző stílusa a vele összeolvasztott Wyatt karakterével és az „útvesztő” valódi jelentésének megismerésével magyarázható. Hol van már az a bájosan mosolygó lány, akit mindenki csak kihasznált…?
Bernard (Jeffrey Wright) a nyitó epizódban egy vízpart mellett tér magához, ekkor érkezik meg a szintén életben maradt westworldi biztonságiak vezetője, Ashley Stubbs, akit Luke Hemsworth alakít. Csatlakozik még hozzájuk egy új szereplő, Karl, akit a példátlan eset kivizsgálásának céljából delegálnak a parkba. A Vikings-sorozat rajongóinak van egy jó hírem, a karaktert „Floki”, azaz Gustaf Skarsgård személyesíti meg.
(Egy másik sorozat szereplője, ahogy az első évadban, a másodikban is feltűnik majd… nevezetesen a The Walking Deadből megismert Simon. Mi más lenne itt is, ha nem rosszfiú…)
Túlélőként láthatjuk még Charlotte Hale-t (Tessa Thompson), aki egy mindenki számára ismeretlen helyen keres ideiglenes menedéket – amíg megérkezik a várva várt felmentő sereg –, ahol egyébként egy egészen ijesztő, számunkra „újfajta” drón végzi épp a dolgát. Úgy tűnik, nem csak Mr. Ford ügyködött ezen-azon titokban, de a parkot üzemeltető Delos vállalat vezetői is, akiket Charlotte képvisel. Furcsamód Bernard itt is jelen van, így azonnal feldobjuk a képzeletbeli kirakós egy darabját, mert úgy tűnik, az idősíkoknak itt is kulcsfontosságú szerepe lesz…
Nincsen Westworld William (Ed Harris/Jimmi Simpson) nélkül, aki úgy tűnik, továbbra is megszállottan kutatja az Útvesztőt. Lelkének utolsó csepp jóságától is megszabadul, amikor fejbe lövi az ifjú Fordot, aki kísértetiesen szólal meg egyszerre a gyermeki és az öreg Robert hangján.
Végezetül egy azúrkék tengerparton találjuk magunkat az utolsó percekben, ami telis-tele van gazdákkal. Senki sem vidám, senki sem úszik… csak lebegnek. Ugyanis halottak…egytől egyig. Na, ki tűnik fel ismét a színen? Naná, hogy Bernard…
Aki nem bírta legyőzni kíváncsiságát, és kutakodott az interneten, az láthatta, hogy találkozunk még picit feledésbe merült karakterekkel, mint pl. Logannel (Ben Barnes), vagy Dolores első generációs apjával, Peter Abernathyvel (Bradford Tatum).
Az amerikai premierre április 22-én kerül sor, hozzánk pedig néhány órával később, április 23-án érkezik a nyitó epizód, főcímében picit megújult képi világgal. Az HBO Magyarország egyébként egy premier előtti vetítéssel kedveskedett jó néhány szerencsés játékosnak április 19-én. A kedves gesztust ajándék menü formájában fokozták. Az elképesztően látványos, tematikus és nívós fogadtatást pedig legalsó két képünkön láthatjátok. Köszönjük az élményt!
Végezetül néhány érdekesség az alkotók kapcsán:
A főcímet Ramin Djawadi iráni-német zeneszerzőnek köszönhetjük, aki mindössze 43 éves, de már számos videojáték, sorozat (pl. Trónok harca, Szökés) és film (pl. A Vasember, Penge – Szentháromság, Batman: Kezdődik!, A titánok harca, Frászkarika, Tűzgyűrű, Warcraft: A kezdetek, A túlvilág szülötte, A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka stb.) zenéje fűződik a nevéhez. A sorozatban egyébként felcsendül még a Rolling Stones kultikus száma a Paint it Black, illetve a fiatalon elhunyt Amy Winehouse Back to Black c. száma is. A sorozat Jonathan Nolan és Lisa Joy házaspárhoz köthető. Jonathan Nolan rendező, forgatókönyvíró, producer (aki még csak 41 éves) nevéhez olyan filmek köthetők, mint pl. A sötét lovag, Terminátor – Megváltás, vagy akár a Csillagok között. Ja, és nem mellesleg Christopher Nolan filmrendező öccse. A film vezető producere szintén egy nagyágyú, J. J. Abrams. A sorozat ötlete az 1973-as Feltámad a vadnyugat és későbbi folytatása, az 1976-os Eljövendő világ film alapján született meg. Mondanom sem kell, hogy azok írója és rendezője is egy filmes legenda, Michael Crichton.
Értékelés
95%
Összefoglaló „Ez a világ nem az övék, hanem a miénk.” Az első évad záró epizódja és a második évad első része között körülbelül két hét történéseinek szamurájkarddal apróra vágott darabkáit kell majd összeraknunk az elénk borított mozaikdarabkákból. A kiszámíthatóság gondolatát már most jobb, ha félrelökjük, mert olyan meglepetések várnak még ránk, amelyek minden eddigi elméletet garantáltan borítani fognak.
