Tom Hardy valamiért szereti, ha agyonkínozzák a filmes szerepeiben. Ezt a fajta mazochizmust már a Mad Max: A harag útja során is „kimaxolta”, de az itthon HBO-exkluzív Tabuban sem kímélik az általa megformált James Keziah Delaney-t. Bár a sorozatot Ridley Scott és Steven Knight producerkedésével promózták, elég sokáig nehezen vettem rá magamat arra, hogy bizalmat szavazzak neki. Ennek elsődleges oka a számomra kusza és kevéssé vonzó előzetes, valamint a kissé unalmasan hangzó összefoglaló volt:

Az 1800-as évek elején játszódó történet James Keziah Delaneyről szól, aki bejárta a világot és utazása örökre megváltoztatta életét. Otthon már halottnak hitték, amikor Afrikából visszatér Londonba, és átveszi apja tönkrement hajózási vállalatát. Szeretné talpra állítani, de hamarosan szembe találja magát a nagyhatalmú Kelet-indiai Társasággal és rövidesen kiderül, hogy családi hagyatékát összeesküvések, árulások, gyilkosságok és sötét családi titkok övezik.

„Ritkán csalódom annyira pozitívan, mint a Tabu esetében…”

Ha belegondolok, hogy egy rosszul összevágott trailer miatt majdnem kihagytam ezt a sorozatot! A probléma ugyanis az ízelítővel leginkább az, hogy „Delaney úr” stílusából, rendíthetetlenségéből gyakorlatilag semmit nem ad vissza, csak kusza látomásképeket, hatalmi játszmákat és a Temze mocskos dokkjainak visszataszító világát látjuk, a lényegből, a sorozat lazaságából, egyben pedig sajátos dinamizmusából semmit sem kapunk. Pedig utóbbi kettő adja a Tabu sava-borsát. Ezt a problémát egyébként a BBC is felismerhette, hiszen náluk egy teljesen másik előzetessel (lásd a bal oldalon) harangozták be a sorozatot, amely már sokkal közelebb áll az alkotás tényleges hangulatához.

Delaney ugyanis a 8 epizód során nem kisebb ellenfelekkel veszi fel a harcot, mint a Brit Kelet-indiai Társaság, IV. György brit király, vagy éppen az Amerikai Egyesült Államok. És a sok bonyodalom egyetlen kis földdarabka, a Nootka-szoros miatt alakul ki, hiszen egy stratégiailag fontos helyen található, pont az amerikaiak és a britek ütközőzónájában. Ráadásul bárki is teszi rá a kezét, monopolhelyzetbe kerülhet a különböző árucikkek, többek között a tea szállítmányozása terén. Naná, hogy Delaney a visszatérése után mindenki célkeresztjébe azonnal bekerül, és el is kezdik minden oldalról szorongatni.

Arról viszont elég hamar megbizonyosodhatunk, hogy főszereplőnk kezében is van legalább annyi aduász, mint a többi nagy játékos kezében, és bár azért minden helyzetre ő sem tud felkészülni, többek között az általa nem csupán plátói módon szeretett féltestvére viselkedésére, vagy az apja hagyatéki tárgyalásán egyszer csak felbukkanó fiatal özvegy önfejűségére, illetve a család piszkos titkainak a felszínre kerülésére, az is biztos, hogy Delaney van annyira őrült és számító, hogy mindig képes legyen egy lépéssel az ellenfelei előtt járni, még akkor is, amikor már elszabadul a pokol, és rá a bitófa vagy éppen válogatott kínzási módszerek várnak.

Tom Hardy pedig brillírozik ebben a szerepben, és a stílusa belengi az egész sorozatot. Amikor kell, csak némán dünnyög, máskor kíméletlenül odacsap valamelyik ellenlábasának, majd pedig amikor neki osztják a pofonokat, derekasan állja a sarat. Kitartó, a céljától eltántoríthatatlan, és bár rengeteg fizikai és érzelmi sérelem éri az események kibontakozása során, Afrikából hozott (vagy éppen édesanyjától örökölt) őrülete segít neki elviselni a legsötétebb pillanatokat is. Olyan típusú ember, akinek ha az útjába állsz, előbb vagy utóbb eltapos, ám ha mellé állsz, számíthatsz a hűségére és a védelmére, bár kétségkívül nem éppen kockázatmentes Delaney barátjának vallanod magadat. Ám ha az ellenfeleinek csapatát erősíted, nem számíthatsz könyörületre.

A sorozatban nem csak a színészeket válogatták meg kiválóan, az özvegy szerepében Jessie Buckley, az Atticust megszemélyesítő Stephen Graham, vagy éppen az amerikai kémet alakító Michael Kelly mind kiváló színészi játékkal ejti bámulatba a nézőket, és akkor a vegyész szerepét magára öltő Tom Hollanderről még nem is beszéltünk. Az igazán jó hír pedig az, hogy az HBO Go kínálatában elérhető sorozatot hazánkban magyar szinkronnal nézhetitek meg, és a hazai szereposztást is sikerült nagyon jól eltalálni! Többek között a Trónok harcának szinkronizálásáról is gondoskodó Juhász Anna műve, hogy olyan neveket hallhatunk felcsendülni a nyitó képsorok alatt, mint Király Attila, Dunai Tamás, Reviczky Gábor, Szabó Sipos Barnabás és Rékasi Károly.

„A Tabut itthon magyar szinkronnal nézhetitek meg, és a hazai szereposztást is sikerült nagyon jól eltalálni!”

Mind egytől egyig hozzáadnak a hangulathoz, és bár a dokkok „műveletlen pórnépének” – főként a bájaikat áruba bocsátó ledér hölgyemények – kicsit tájszólásos, kicsit hibás, kicsit „eccerű” beszédénél azért kilóg a lóláb, másutt egy percig sem zökkenünk ki az események ritmusából.

Összességében azt tudom mondani, hogy számomra az idei év első nagy meglepetését a Tabu okozta, ugyanis bár nem vártam tőle sokat, hihetetlenül hangulatosra sikeredett, a cselekménye magával ragadja a nézőt, és ami a legfontosabb: bár a fő cselekményszál tekintetében valószínűleg nem lesznek komolyabb kétségeink a végkimenetelt illetően, az addig vezető úton végre egy igazán fordulatos, intrikákkal és izgalmas hatalmi játszmákkal tarkított, helyenként kissé naturalisztikus, ámde egyszerre több szinten (királyi udvar, politikai színtér, urak és úrhölgyek, alvilág, Delaney kísértő múltja és kusza családja stb.) kibontakozó eseménysornak lehetünk szemtanúi.

Hozzászólások

hozzászólás